No, már kedd van. A szombati terveimet kicsit módosítani kell, mert kötelező továbbképzés lesz. Hál Istennek csak kb. 3 óra, előtte és utána enyém a nap. A továbbképzés egy Csisztije Prudi nevű területen levő iskolában lesz. Ez tiszta tavacskákat jelent. Réges régen itt a mészárosok éltek és dolgoztak. Minden maradékot a környéken levő tavacskákba dobtak, ezért gondolhatjátok, hogy milyen szag terjengett arrafelé. Történt egyszer, hogy egy nagyon gazdag és előkelő család épített magának ott palotát. (talán csak az Interneten látták a hirdetést, és nem tudták, hogy milyen büdös van ott – hihihi :o)))) Szóval, ez a gazdag család nem nagyon szerette és viselte el a szagokat, ezért a családfő megparancsolta, hogy tisztítsák meg (csisztity) a tavakat. Azóta nem Büdös tavaknak, hanem Tiszta tavaknak hívják ezt a részt. Természetesen mára már Moszkva belvárosának számítanak a büdös években még külvárosi utcácskák. Az ázsiójuk is felment, mert már nem kizárólag a véres és kemény munkát végző mészárosok laknak itt, hanem menő üzletek, és túristák tömegei láthatóak mindenfele. Itt van az egyik iskola, ahol a továbbképzés lesz.

Tegnap a gyerekóra után sétáltam egy nagyon, igen szép az idő. Elmentem a piacra, élveztem a nyüzsgést. Vettem akciós paradicsomot, hozzá paprikát – nem akciósat – és főztem egy nagy adag lecsót. Beküldtem az iskolába, nagyon örültek neki. Délután céges órám volt. Nagyon jól sikerült. Jót beszélgettünk, persze, közben az anyagot is vettük. Este egy órát még szintfelmérőztem. Jött egy tanítónő. Itt kicsit más a rendszer, nem olyan, mint nálunk. 10-12 éves gyerekeket tanít. Hasonlóan a mi alsó tagozatunkhoz, egy tanító tanítja a gyerekeket, csak a készségtárgyakat és a számítástechnikát tartja szakos tanár. De a többit, matekot, biolódiát, földrajzot, irodalmat, stb., ez az egy tanítónő tanítja. Fél 9-kor kezdődik a tanítás, és este 6-ig bent kell lennijük a tanároknak, mert akad gyerek, aki addig az iskolában van.

---Most mennem kell, majd ha megjöttem, folytatom. ----

Visszajöttem. Megvolt első találkozásom az új csoportommal. Hat kiskamasz, 12, 13 éves, és egy kicsi negyedikes. Mit mondjak, nem lesz egyszerű. Ráadásul nincsenek is azon a szinten, ahol lennijük kellene. Délután céges órám lesz. Ők is vegyesfelvágott. Ketten egy kukkot nem hajlandóak szólni. Ők csak azért vannak az órán, hogy hallgassanak. Hát, jó. A többiek nagyjából középszintűek. Utánuk egy alapszintű csoportom lesz még. Ma is gyönyörű az idő, de már csalős, mert bár 7ágra süt a nap, elkel a pulcsi. Sétáltam egy kört. Találtam egy kisállatkereskedést. De csak halak, néhány papagáj és pintyek voltak. Az árak magasak. Egy pinty 399 Rubel, az majdnem 3000 Forint. Az olcsó cicakaja, kicsi dobozos, 95 Rubel, az, ami nálunk 70 Forintba kerül. Akarok venni anyagot, tűt, fonalat és hímezek, mert annyi a szabadidőm, amikor egyebet nem nagyon lehet csinálni. Mmmmm, jön be a paprikás krumpli illat, azt hiszem, megyek és megnézem. Aha, kész. Nagyon finom lett. Most olvasgatok egy kicsit, aztán megint sétálok, mit is csináljak, utána felteszem ezt nektek a netre és megnéztem, írtatok-e.

Ez a nap is elment. Délelőtt benn voltam az iskolában, onnan írtam nektek. Jót „beszélgettem” Zsóficával, Erzsivel. Utána visszasétáltam, szép az idő, jó volt sétálni egyet. Mielőtt bementem az iskolába, betettem a paplant a mosógépbe, mosattam rajta egyet 60 fokon, azután leállítottam, újra visszaállítottam 60 fokos elő- és főmosásra. Mikor visszaértem, még mindig sötét víz állt a kád alján. Most már tiszta a paplan, de a vatta darabokban csomósodik benne. Kiteregettem az erkélyre, meg is száradt a meleg napon.

Délután az órákra készülgettem, közben Csézit és Katie Meluhát hallgattam. Közben Dorka ötlete alapján a mikróban sütöttem sütit. Egész finom lett. Dorka, hogy van az a mikrós madártej? Azt is megcsinálnám. Vacsira bundás kenyeret sütöttem, és literszámra vedelem a teát, mert a csapvizet itt nem szabad meginni. Az iskolában van ez a nagy, tartályos víz, az egyik csapból finom, hideg víz jön, a másikból forró a teának, kávénak. Ráadásul nagyon finom nescaféjuk van, azt iszogattam, amíg ma irogattunk egymásnak.

Most épp a klematiszról beszélnek a TV-ben. Húúúúúúúú, de szépek. Kékek, fehérek, lilák, sárgák, rózsaszínek….

Néztem reggel a TV-ben, hogy otthon még milyen finom meleg van. Itt ugyan még zolotaja oszenyről beszélnek, de érezhetően hűl a levegő. Nap közben így is 17-19 fok van, de reggelre lehűl, rendesen.

Most Colombo lesz a TV-ben, de itt úgy szinkronizálnak, hogy alatta hallhatóan megy az eredeti szöveg, és arra sem figyelnek, hogy a szereplők szája hogyan mozog, vagy, hogy egyáltalán mozog-e. Ráadásul Colombo magyar hangját nem lehet túlszárnyalni. ;o))

Holnap 10-től lesz egy gyerekórám, majd délután egy céges, és utána még szintfelmérés. Ki kellene találnom jövő hétvégére valami jó megnéznivalót. Most nem mentem semerre a város születésnapja miatt (tegnap), ma meg úgy volt, hogy esetleg találkozom az egyik orosz kolléganővel, de aztán nem ért rá. Most itt olvasgatom a Moszkva utikönyvemet. Lehet, hogy továbbra is azon a környéken maradok, ahol már sokat sétáltam, a Sztalin által lerombolt, majd a persztrojka után újraépített székesegyház környékén. Arra van a Tolsztoj ház is, ahol a múltkor jártam. Ott a Puskin Múzeum, Turgenyev-ház, a Szépművészeti Múzeum, még egy Tolsztoj Múzeum, ja, és a könyvem szerint Lenin anyjának a szülőháza, a Szovjet Békevédelmi Bizottság székháza, és más egyéb, már nem jegyzett helyek. Bár, Leninnek komoly kultusza van még, Lenin anyjának a szülőházát meg le kell fényképeznem, Khaled hadd örüljön, hogy gyarapodik a gyűjteménye.

Közben rájöttem, hogy nem, hogy nem figyelnek a szinkronizálásnál a szájmozgásra, de egyetlen ember olvassa az összes szerepet, megehetősen unott hangon. Valószínűleg, ez is egy módja annak, hogy az oroszokat rávegyék, inkább orosz filmeket nézzenek. Jé, a nőket, egy nő olvassa! Szegény Colombo, ahogy egyszerre két nyelven beszél!

Na, lassan abbahagyom, legyetek jók!

Pusssssssssssz, holnap.

Csaladom, régen hallottam felőletek. Remélem, nem azért, mert gondok vannak otthon.

Itt a helyzet változatlan. Kezdem megszokni a zajt. A lakás már lakható, ami a tisztaságot illeti. A konyhában rendbetettem azokat a holmikat és helyeket, amiket használni akarok, a többihez nem nyúlok, lehetőleg bezárom a szekrény egy részébe, és azt nem nyitom ki. A TV-ben folyamatosan azok a reklámok mennek, amik nálunk; csillogó villogó fürdők, mindennel felszerelt konyhák, tágas, modern lakások. A valóságban a többség sokkal nagyobb szegénységben és egyszerűbb körülmények között lakik, mint mi általában. Rendszeresen kell szóbeli felmérőket csinálnom. Sok köztük a menedzser, jólmenő szülők gyereke, és ők is azt mesélik, hogy maximum kétszobás panelban laknak (és ezeket a házakat NE úgy képzeljétek, mint a mi paneljeink), autó általában nincs, ha van, az Lada, Volga és a többi régi szoci csotrogány. Két autó szinte sehol nincs. Mármint, egy családban sem. Persze, nem az ultragazdagokról beszélek, akik sofőrrel vitetik a gyerekeiket iskolába a moszkvai ……ből és magas kerítések mögé rejtik gazdagságukat. Most éppen falraszerelhető lapos TV-t mutogatnak, virágokkal telerakott, normális erkélyt. Itt az erkélyeken is van általában ablak, azaz üveggel, ablakkal zárják le, és úgy gondolják, hogy ez a legjobb hely a felesleges holmik és a szemét tárolására. Ezért virág sehol nem látni. A központban levő parkot szépen rendbentartják, de a házak mellett, mögött már ott a lerakott szemét, pisiszag van, kutyakaki, üvegek… Pár napja lefestették a parkban levő padokat, azután ujságot tettek rá, nehogy ráüljön valaki. Hogy rájuk ültek-e, azt nem tudom, de minden padra beleszáradt az adott újság valamelyik oldala. A padok mellet, pedig üres üvegek, szotyihéj (Bocs, Szotyi), uborkásüvegek. Egy pohár vodka után egy nagy korty uborkalé jön, aztán lehet folytatni. Nők és férfiak egyaránt isznak az utcán, a nagy többség cigizik, és iszonyú sokan köpködnek, nyilvánosan túrják az orrukat.

Húúúú, látom, nagyon kritikus vagyok, ami nem szép dolog. Hiszen akikkel kapcsolatban vagyok, nagyon aranyosak, segítőkészek. Tudom, hogy sok új barátom lesz itt, hiszen az emberek itt is úgy működnek, mint nálunk, csak meg kell szokni a körülményeket. Ma van a város születésnapja, napok óta gyerekek vonulgatnak, próbálnak, felállítottak egy szinpadot a főtéren; Lenin tér, egy hatalmas Lenin szoborral. (Khaled, küldöm a képet) Itt az utca lezárva, vásárosok mindenütt, és sok sok ember. Tőlem kb. 5 percre van, úgyhogy majd megnézem. Este tüzijáték is lesz, biztosan összefutok néhány tanítványommal. Ma sétálgattam a piacon, láttam Kati néninek csipkés titokzoknit. :o))) Viszek. Vettem egy bögrét, mert az itteni 1 db. kissé ramaty. Tegnap este vettem fűszereket, rizst, hagymát, darált húst, múú-múú és ui-ui magyarázta a bolti eladó, és a múú-múút választottam. Az ui-uit értettem, de olyan lelkesen uizott, hogy nem volt szívem elkeseríteni. Itt alacsonyabbak az árak, mint Moszkvában, de még így is magasabbak, mint nálunk. Egy kg. darálthús 3800 Ft körül van. Lehet venni gyönyörű vörös kaviárt, de annak csillagászati ára van. Azért, lehet, hogy egyszer azért megreszkírozom. Délelőtt mostam, vettem illatos öblítőt, és mindenfele felaggattam a ruhákat a lakásban, hogy ilyen illat legyen inkább, ne az eredeti.

Na, lassan bemegyek az iskolába, hogy ezt fel tudjam nektek tenni a netre.

Még mindig a bűzös oduban tanyázom. Ma már jobban aludtam, majd veszek illatos gyertyákat és kifertőtlenítek. Tegnap itt tettek vettek valamit, hoztak új TV-t, és katonás rendbe állították a csipeszeket a teraszon. Az abszolút tisztaság jele. Hogy a párkányokon – vannak ilyen kicsi párkányok kb vállmagasságban -  áll a több éves por, a kád közepéről lejött a máz, és a színe is gyanúsan szürke, a kagylóban meg ki tudja kinek a haja van, az abszolút nem gond. A WC tetején gyanús színű, kék (?) szőrme van, fúúúúúúúúj, - húú, Édesapa, de imádnád, - majd délután leszedem, mert most még jön a tulajnő, és nem tudnám megmagyarázni, miért nem kell az nekem oda. Mint ahogy a hasonszínű szőnyeg a WC és a kád előtt sem. Általában azt látom, hogy nem is tudják, miről beszélek. Valószínűleg, azért is furcsa nekik, mert legtöbben amerikai tanárok jönnek, akik maximum az elektromos kütyükre igényesek, nem a tisztaságra. Előttem pár napig egy ami tanárnő volt ebben a lakásban, és símán aludt abban a mocskos ágyneműben, amihez én hozzányúlni sem vagyok hajlandó, nemhogy belefeküdni. Ja, és ő úgy tűnik, huzat nélkül. Blaaaaaaa, fúúúúúúúúúúúúúj. Egyedül egy nő van, Tatyana, aki legalább együttérző, és próbál segíteni. Jó, mert alig tud angolul, így oroszul beszélgetünk. Nem, ez így nem teljesen igaz, mert a többiek is igyekeznek, de Tatyana valóban nagyon kedves, baráti. Az, akinek a lakások a feladata, ő inkább hivatalos. Tatyana váltótársa, Nágya, fiatal lány, ő is nagyon segítőkész. Szaladgál, intézkedik, mosolyog.

A tanítványaim nagyon aranyosak. Kezdünk összerázódni. Ma öt körül gyerekekkel lesz órám. Most találkozunk először. Utána szintfelmérések, és a háziasszonyok.

Úgy volt, hogy 8-ra jön a tulaj takarítani, de úgy látszik, mégsem. Már negyed 9 is lemúlt.

Ma is szép idő lesz. Kora reggel, 6-7 körül, már őszies, hűvössel, köddel, de 8 körül már melegszik, és egész nap 23-25 fok van. Este is lassan hűl le. Otthon is szép az idő?

Na, ha nem jön ez a nő, elmegyek Domestost bagy hypót vadászni, és kifertőtlenítem a kádat, WC-t, kagylót. A szekrényekhez hoztam otthonról tisztítókendőt.

Egyelőre, pusssssssssssssssz.

Na, megjelent a lakásszervező lány, és megmutattam neki, mi a gondom. Végre látta, hogy igazam van. Ígérte, hogy küldi a takarítónőt, és rendbeteszik a konyhát és a fürdőt.

Kozben volt takaneni, nagyon aranyos Nagyesda, kisikalta a WCt es a furdot, kicsit a konyhat, de azon en meg finomitottam. Aztan jott a tulajno, o is kedves volt, kiokositott, hogyan zarjak ejszakara... Na, pusssssssz megyek dolgozni.

Na, elert az elso kulturalis sokk. Atkoltoztettek - ket bunko pasi - az uj lakasba, hat mit mondja, sokkolo volt. Mocsok, lepusztult kornyezet, lepusztult lakas, mocskos agynemu az agyon, mocskos konyha, furdo, a kadrol lekopott a maz, - azt hiszem, egesz evben papucsban fogok zuhanyozni - a kad eleje csak felig van eltakarva, es a resen a kad ala szortak a szemetet, ocska labost, dobozokat,... A konyhaban van egy koszos regi huto, az is tele van szemettel: uvegekkel, muanyag dobozokkal, a csoda tudja, mivel. Van jo huto is, hatalmas, alul nagy melyhuto. Szegeny lakasszervezo lany, azt sem tudta, hogyan kerjen bocsanatot, ha nem birom, tovabbkoltozom. Na, ezt sem szeretem.

Reggel aranyos gyerekcsoportom volt. Ugyesek, vidamak. Az egyik odaszaladt hozzam, es angolul megkoszonte az orat, es megdicsert, hogy ez egy jo ora volt. :o)))

Most ceges oram lesz, azutan 8-tol meg egy felnott oram fel 10-ig. Holnap delelott bemegyek Moszkvaba, talalkozom vegre a Kulturalis Intezet igazgatojaval.

Kepzeljetek, ma nemetul beszelgettem. Amikor bejottem az iskolaba, itt volt egy ferfi, es mondta, hogy sajnos o nem beszel angolul, csak nemetul. En mondtam, hogy kicsit ertek. Na, erre nagyon megorult, es megbeszeltuk, hogy a nagyszulei a K und K-bol kerultek Oroszorszagba, de nem tudja pontosan honnan, es hogyan.

A tegnap esti csoportomban is van egy fiu, akinek valamelyik dedszuloje magyar.

Milyen szelesen elterjedtek vagyunk mi magyarok! ;@

Megyek, megkerdezem, hogyan jutok agynemuhoz.

Pusssssssssssssssz

Ezt most az iskolabol irom, ezert nincsenek ekezetes betuim. Esetleg cirill betukkel helyettesithetem.:o)))

Tegnap es ma semmi kulonos nem tortent. A tegnapi fenypont az volt, hogy Delcsi felhivott Voichipen - vagy min - es a lehetseges 19 orabol kb felet lebeszelgettunk. Orulok, hogy jol vagytok es bocs a sok munkaert mai ratokhagytam. Ki gondolta, hogy a lakok ilyen hamar feladjak.

Elindultak az oraim, tegnap volt egy gyerekcsoport, egy ceges felnott es este szintfelmeroztettem. Ma egy kisfiuval kezdtem, hamarosan ceges oram lesz, este meg egy kozephalado felnott csoport.

Ma vettem magamnak hajszaritot es sampont. Ideje hajatmosni. Ebedre palacsintat sutottem. Fura volt lekvart venni, amikor otthon tele minden lekikkel. De fini malnalekit talaltam. Ja, ahhoz, hogy palacsintat tudjak sutni, kellett serpenyot is vennem. A tesztat egy kislabosban kevertem ki kiskanallal. Vannak meg fejlesztendo teruletek.Na, megyek, mert kicsit sokan vagyunk kb 2 m2-en.

Pusssssssssz Mindenkinek.

Tegnap délelőtt benn voltam az iskolában, többek között Nektek irogattam és olvasgattam, amiket írtatok. Közben megismerkedtem néhány kollégával. Aranyosak. Utána megvettem a telefont, vásároltam ezt, azt, és visszajöttem a lakásba. Kicsit készülgettem az órákra, feltettem egy kis levest, krumplit főni, és sütöttem csirkét. Már igencsak hiányzott valami normális étel. Közben rendes kis nyüzsgés volt itt, mert jött a házinéni, és hozott egy fotelt, aztán markos férfiak beállítottak egy hűtővel, ami jó, mert kellett, de szerettek volna 12 ezer rubelt kapni. Hahaha…. Mondtam, szóljanak a házinéninek. Ő aztán jött, fizetett, kérte a bocsánatokat, majd egy óra múlva újból megjelent egy szerelővel, aki a lefolyón piszkált valamit.

Ma lustán keltem, aztán 9 körül elektricskára ültem és bementem Moszkvába. Kinéztem magamnak a Középkori Oroszország Múzeumot (Rubljov Múzeum), és a Tolsztoj házat. Voltam mindkét helyen, közben újabb centiket koptattam a lábamból. Nagy élmény volt mindkét múzeum. Küldöm a képeket, azok többet mondanak, mint a szavak. Kár, hogy néhány kép után rámszótak, hogy külön jegyet kellett volna vennem a fényképezéshez, így nem tudtam azokat a képeket lefényképezni, amiket a múzeumban láttam. Csodálatos templomi képek. És innen onnan előkerült darabkák olyan 13, 14. századi kolostorokból, amiket a szocialista forradalom után romboltak le. Szomorú. Még annak a fényében is, hogy úton útfélen templomokra, kolostorokra bukkan az ember. A franciák is ugyanezt csinálták számos gyönyörű kastélyukkal és a bennük felhamozott értékekkel vagy másfélszáz évvel korábban. Nekem mindig fáj, amikor ilyen pazarlást látok. De ez van. Az is gyönyörű és gazdag, ami megmaradt. Elképzelem, ahogy a középkori, írástudatlan ember, mint könyvet olvasta ezeket a képeket. Sok olyan van, ahol középen nagyban egy szent, Szűz Mária, Jézus van, körben piciben, pedig képek az életükből. Mesés. Megpróbálok valami könyvet vagy ismertetőt venni róla, mert jó lenne, ha nektek is meg tudnám mutatni.

Tolsztoj háza egy igazi nyüzsgő, szerető család háza; gyerekszobákkal, nappalikkal, hálókkal és étkezőkkel, zene- és dolgozószobákkal, spájzzal és cselédszobákkal. (azok berendezése semmivel sem puritánabb a háziakénál). A ház hátsó, 18. századi részében van Tolsztoj dolgozószobája, itt írta a Feltámadást, a Kreutzer szonátát és sok más művet. Jó, hogy láthattam.

6 körül értem vissza. Kulkát hallgatom. Ettem levest – hiányoznak a magyar zöldségek és fűszerek - , most majd lezuhanyozom, kicsit tévézek és alszom. Holnap majd felteszem ezt is a netre.

Órarendemben annyi a változás, hogy kedden reggel van egy 11 éves kis Vlagyimirom. Állítólag félénk, és nem igen tud semmit, és ha lehet, meg sem szólal. Hát, meglátjuk…. Majd kinyitogatom. :o))))

Na, hétfőn már lesznek óráim. Tegnap este – természetesen akkor, amikor épp már nem bírtam tovább várni, és leszaladtam tejért – jött a tanárfelelős lány, Tatyana, hozta az 5 éves kislányát és jött a kolléganője – a másik Tatyana -, akivel délelőtt már találkoztam. Nagyon aranyosak voltak, csicseregteg, segítőkészek, aggódósak. Lesz orosz mobilom, majd megírom a számát, és meglátjuk, hogyan működik a Skype-pal. Szerdán kell átköltöznöm a másik lakásba. Azt mondják, az még ennél is jobb, ráadásul ott van az iskola mellett. Egyszemélyes lakásokat bérelnek, mert szerintük a tanárok jobban szeretnek maguk lakni. Bölcs meglátás. Szóval, este még elsétáltattak az iskoláig. Kb. 15 perc séta. Hiába mondtam, hogy odatalálok, nem kell a pici lányt odáig elráncigálni, de csak aggódtak, hogy mi lesz velem. Visszafele marsrutkával jöttem, minibusz mogorva sofőrrel, ami meghatározott úton megy, és ott áll meg, ahol akarod. Én persze, visszasétáltam volna, de szegény Tatyana egész odavolt, hogy nehogy féljek, mi lesz, ha nem találom meg a házat, biztosan nem lesz-e baj, szornyű, hogy egy hétvégét mobil nélkül kell töltenem…. Szóval, feltettek egy marsrutkára, és aggódva hazamentek. A sofőr szólt, hogy hol kell leszállnom, utána, meg hamar megtaláltam a házat.

Itt ücsörgök újra a 21. században. Zseleznodorozsnij kb. 20km Moszkvától, de 2 és fél órába telt, mire ideértünk autóval. Szegény férfi, aki bejött értem, 3 órát autózott befelé, azután bepakoltunk, és 2,5 vissza. Iszonyú tömeg az utakon, mindenki rohan kifelé a városból a hétvégére. Nem is csodálom, amilyen rossz ott a levegő. Az itteni egy nagyon szép, modern iskola. Gyönyörű tantermekkel, külön terem a pici gyerekeknek kisasztalokkal, kisszékekkel. Az emberek kedvesek, szeretettel fogadtak. Aztán elhoztak egy nemrégiben épült házba, annak is a 14. emeletére, ahol egy kis garzonban vagyok. A hiba csak annyi benne, hogy hétfőn át akarnak költöztetni máshová. Jobb lenne itt maradni, mert ez egyszemélyes lakás. Ráadásul, nagyon szép, szépen berendezett, a felszerelésen pedig látszik, hogy odafigyeltek a részletekre. A tapéta az előszobában kifejezetten az én ízlésem. Bár én biztos nem ilyen járólapot tettem volna fel hozzá. Most arra várok, hogy jöjjön a lakás- és újtanárfelelős és körbevigyen itt és az iskola környékén. Persze, mindezt magam is megtehettem volna, akkor nem kellene itt ücsörögnöm már órák óta. De nem merek lemenni, mert biztos akkor jön. Kell vennem illatos gyertyát, mert annyira új szaga van mindennek. Ismeritek, ráadásul itt minden vadiúj, maga az épület is. Furkálnak is rendesen a szomszédban. :o)))

Annyira szép az idő! Hét ágra süt a nap.

Lehet venni tarkabarka gumicsizmát kivehető bundabéléssel. Fogok venni olyat magamnak. Ha jön az esős ősz, abban tudok gyalogolni, az iskolában meg majd felveszem a normális cipőmet. Egy csomó emberen láttam olyan kötött csizmát, mint amilyen nekünk cipőnk van. Dorka, rajtad is láttam, Delcsi, neked, tudom, hogy van, mert én is tőled kaptam. Láttam sötétkéket és fehéret is. Nagyon jól néz ki. Majd megnézem, hol lehet kapni és mennyiért.

Ahogy jöttünk elmentünk a középkorból ittmaradt, (kis túlzással), igazi, orosz faházikók mellett. Valaha biztosan kicsi falucska lehetett, amin keresztüvitték az országutat, és ezzel tönkre is tették. Szörnyű lehet ott lakni. A keresztutak nincsenek aszfaltozva, el tudom képzelni, mi lehet ott esőben.

A sofőr, aki kihozott, nagyon aranyos volt. Örmény mérnök, aki már 20 (vagy 12??) éve itt él a családjával. Azt mondta, most azért végez ilyen munkát, mert elfáradt a feje. Közben elmesélte, hogy gépészmérnök, és vevőtől vevőig kellett valami 15 kilós táskával mászkálnia éveken keresztül, minden reggel és este 2 órát utazott Moszkvába és haza…. Hát nem csoda, ha beleunt. Azt mondta, hogy Moszkvában csak dolgozni érdemes, lakni nem. Én sem laknék ott. Persze, ismertek.

Keresztül kellett mennünk a városon, mert az én lakásom dél-nyugaton volt, ez a város pedig Moszkvától keletre van. Közben megmutogatott egy csomó nevezetességet; a Lomonoszov Egyetemet, a Luzsnyiki stadiont, a valamikori olimpiai falut, aztán elmentünk olyan helyek mellett, ahol jártam; a Krisztus a megváltó székesegyház, a Kreml, Kitajgorod mellett, aztán átjöttünk ipari városrészeken, ami televan bezárt gyárakkal. Egész jól elbeszélgettünk, én egyelőre elég primitív szinten, no, meg nem vagyok az a nagy fecserésző.

Jöhetne már a nő….

A forgalom az borzalmas, és csupa halálraszánt őrült rohangál az utakon, ül a volán mögött. Kétsávos úton minimum négy sorban haladnak egymás mellett. Kitettem a kezemet az abakon, mert irtó meleg volt, szólt, hogy húzzam be, mert letörik. :-o olyan közel jönnek. Amikor megunta a sorban haladgatást, na persze, mások is, egyszerűen lement félig a padkára, és ott előzte a sort. Néha olyan lyukakba zöttyentünk be, hogy szívbaj kerülgetne, ha ez az én autómmal történne. Nagyon sok még az utakon az ősi autó; Ladák és egyebek, ugyanakkor szupermodern kocsik is.

Az egyik tanár kifejezetten céges képzéseket fog tartani, neki mondták, hogy valószínűleg az elitnegyedben is fog tanítani, onnan küldik sofőrrel a kocsit, nem kell neki buszoznia. Nálunk nem érzem ennyire nagynak az ellentéteket, mint itt. Tudom, nálunk is vannak libériás inasok, ld. drága Demszkink, meg páncélozott autók, sofőrök… mégsem ennyire feltűnő, mint itt.

Mesélte az örmény emberke, Robert, hogy „nemzetiségiek” itt is vannak, és ugyanabból élnek, mint nálunk. Csak a módszer más egy kicsit, mert itt capcarapp, elvisznek, amit tudnak, azután eltűnnek. Azt mondja, nem nagyon találkozni velük. Kérdezte, hogy honnan jöttek, mondtam, Indiából, erre csodálkozott, mert azt hitte, Romániából. Hát, lehet, hogy Örményországba visszaszivárognak, és az is lehet, hogy ide is arról jönnek.

Na, már otthon is elmúlt az az idő, amire az orosz nő igérkezett. A csoda vigye el. Legalább lementem volna. Na, mindegy. Így legalább hosszú lesz, amit olvashattok.

Olyan jó ez a képnézegető! Nagyon nagy ötlet volt. Folyamatosan pörög az album és látlak titeket. Hát, most már igazán nem tudom, még mit is irogassak. Jók legyetek, remélem, hamarosan fel tudom Nektek tenni a netre, és a leveleiteket is meg tudom nézni.

2009 szept 3.

Reggel van, tegnap jó későn jöttem vissza. A cipő rendesen feltörte a lábam. Azt hittem egész nap csak ücsörögni fogunk a tréningen, de este elgyalogoltattak minket egy másik iskolába, ahol megnéztünk egy órát. Először a tanárnő egész kétségbe volt esve, szerintem, senki nem szólt nekik, hogy azt mondogatta, 20 perc után szépen menjünk el. Mondtam neki, hogy miért nem von be minket is, úgyis beszélgetős óra volt. Ezen teljesen fellelkesedett, az óra nagyon jó lett, (gonolom, enélkül is az lett volna, de így még többet gyakoroltak a tanulók) és végül is ott maradtunk végig. Hazafelé vettem kopaszbarackot. Megint rá kellett jönnöm, hogy a mi gyümölcseinknél nincs finomabb. Gyönyörű itt minden gyümölcs: hatalmas barackok, almák, háromféle dinnye, stb., de az ízük messze nem olyan finom, mint nálunk. Finom, de nem olyan édes. 

Ma is lesz tréning. Ez már érdekesebb lesz, mert a kisgyerekek és a tinédzserek oktatásáról lesz szó, és ilyen órát nézünk délután.

Tegnap is érdekes volt, persze. Szinte mindenki amerikai, és nekem az is érdekes volt, néhányan mennyire értetlenek azzal kapcsolatban, hogy nem lehet az embereket lerohanni olyan kérdésekkel, ami őket esetleg kényelmetlenül éri, vagy megbántja. Ez a tipikus amerikai faltörőkos gondolkodás, hogy majd mi megmutatjuk nektek…. Persze, nem mind ilyen, és aki ilyen gondolkodású, az is kedves és jószándékú. Van egy korombeli férfi, aki Japánba tanított előbb. Van két lány, akik Koreában voltak előző évben.

Azt a régi tanárok azért elmondták, hogy senkinek ne nyissunk ajtót, még rendőröknek sem, ha rendőr megállít minket, még azok is, akik beszélnek valamit oroszul, csináljanak úgy, mintha egy kukkot sem értenének, mutogassák a papírt, hogy „nem beszélek oroszul, hívja fel az itt levő számot” (kaptunk egy ilyen papírt). Ha nem tudnak mit kezdeni, állítólag így inkább elengedik az embert. Szó szerint azt mondták, ha egy kicsit is azt érzik, hogy könnyű pénzhez juthatnak, nem engedik az embert. Kaptunk még olyan tanácsot is, hogy részegen ne metrózzunk, mert ha elalszunk, azonnal ellopnak mindent. De részegen ne taxizzunk, mert a helyzet ugyanaz. Sőt, ha lehet, amennyiben részegen akarunk mászkálni, vigyünk magunkkal valakit, aki nem iszik és majd hazavisz minket. Ja, vagy igyunk otthon. :o))) Na, hát ez a veszély engem nem fenyeget.

Szept. 1. du.

Na, megjöttem. Valszeg pár centivel alacsonyabban megyek haza, mert kurtára fogom koptatni a lábam.Már tegnap is az Arbaton szerettem volna sétálni, de eltévesztettem a sarkot, és rátaláltam valami gyönyörűségesre. Hát, ez történt ma is. Csak csettegtem gyanútlanul, amikor a házak közül csodálatos arany kupolák bukkantak elő, csak úgy ragyogtak a napsütésben. Kovácsoltvas kerítés övezte virágos park közepén hatalmas templom áll. Olyan gyönyörű, hogy a szavam is elállt. (Bár igazán nem is beszélgettem magamban.) Krisztus a Megváltó székesegyház. Ha jól értettem a kiírásokat, akkor az abban az időben már közel 100 éves székesegyházat a 30-as években lerombolták, uszodát, majd a szovjet tanácsok palotáját építették ide (vagy csak tervezték?) /Megjegyzés szept.3.: csak tervezték, utánaolvastam. Végül a Kremlben építettek valamit, de nem olyan megalomániásat. A moszkvaiak megszentelt helyen úszkáltak évekig./ Minden esetre a 90-es években építették újra, az eredetivel megegyezően. A székesegyház történetét bemutató kiállításon még egy magyar újságoldal is van 1989-ből, „Ahol valaha templom állt…” címmel. Ígérem, legközelebb lesz nálam fényképezőgép is. Amikor a székesegyházat lerombolták, a hívők egy igazi, kicsi, orosz fatemplomot építettek a székesegyház emlékére. Most az is látogatható. Itt csavarogtam órákon át. Szerencsére a metró közel van, ráadásul ezen a vonalon, ahol most én is lakom. Itt még kóvályogtam a piacon, aztán hazajöttem. Főztem egy nagy adag olasz tésztát. Most azt eszem.

Sziasztok!

Sajnos nincs sok idom, sem ekezetes betuim, amit meg reggel irtam, az otthon maradt. Szoval, ma csak trening volt, megismerkedtem a tobbi friss tanarral. Szinte mindenki amerikai. Egy angol van, egy argentin, ja, es en. Alairtuk az orosz nyelvu szerzodest is. Khm, khm..

Sziasztok!

Inkább innen írok, marmint a laptoprol a lakasbol, mert benn nincsenek magyar betűk. 11-re kell bemennem valami bejelentkezés miatt. Nem elég, hogy van vízumom, a repülőn ki kellett tölteni egy migrációs nyomtatványt, aminek az egyik részét az útlevélellenőrzésnél elvették. Most majd azzal kell regisztráltatni magam. Illetve, ezt a suli elintézi.

Nézem a TV-t, olyan ellentmondásos az egész. A reklámok ugyanazok, mint nálunk; drága arckrémek, műszaki cikkek, gyógyszerek, ugyanakkor a hírekben fogatlan, fejkendős nénik és piszkos ruhás, sovány férfiak veszekednek mindenféle piszkos földdarabkáért, vagy bármiért. Ugyanezt látni az utcákon is. A reklámok a 21. századot hirdetik, az emberek és az életvitelük, jó, ha a 20, század közepét. Évszázadokon keresztül képesek voltak oyan gyönyörűségeket létrehozni mint a Kreml, a paloták, templomok, a Bolsoj Tyeatr már a kétszáz nemtudomhányadik évadot nyitja, ugyanakkor arra nincs igényük, hogy a környezetük tiszta legyen. Az utcákat takarítják, ott nincs piszok, mégis az igénytelenség látszik. Tegnap láttam egy lányt, nagyon csinos volt, elegáns fekete kiskosztümben, csipkeblúzban, majd az egész látványt agyoncsapta a letaposott sarkú, barna műbőrszandálja, és ahogy abban csámpázott. Valahogy ilyen az egész város is. Bár lehet, hogy nem kellene ilyen hamar konklúziókat levonnom. Mégis ez az érzésem. Az ablakból tizenakárhány emeletes házakat látok, és a balkonokon, ablakokban sehol nincs virág. Ahogy sétálok, szinte csak olyan teraszokat látok, amiket raktárnak használnak. Viszont sok a fa, nagy parkok és szép játszóterek vannak mindenfele. A kukáknak és szemeteskonténereknek viszont nincs teteje, a szemét kifolyik belőlük, ott hömbölög az utcán.

Tegnap bekeveredtem egy földalatti, hatalmas bevásárlóközpontba. Csupa menő márka, valóban magas árak, de dugig volt vásárlókkal. Van egy csomó ruha, cipő, ami ugyanaz, mint amiket nálunk is kapni. De sok olyan is van, amiben van valami oroszos. Ha jöttök, majd elmegyünk, biztosan találtok olyasmit, ami tetszik. Olyan volt, mint bármilyen pláza vagy bevásárlóközpont nálunk, vagy tőlünk nyugatra.

Itt is elkezdődött az iskola. A TV-ben kislányokat mutattak hatalmas fehér masnikompozíciókkal a hajukban (akkorák, mint a fejük), amúgy ugyanolyan a hangulat, mint nálunk. Tegnap még sokan rohangáltak új iskolatáskákkal, füzet- és könyvcsomagokkal.

Most épp a sertésinfluenza a téma a TV-ben. Pandémiák története, halottak száma, a betegség jelei, oltás, stb.

Írjatok, légyszives, mindenről, ami veletek történik. Itt már 9 óra van, de nálatok még csak 7. Gondolom, most kászálódtok ki az ágyból.

Mi történt az AirBerlinnel? Tönkrement? Jó, hogy csak idefele vettem meg a jegyet, mert lehet, hogy elúszott volna a visszaút ára.

Akik előttem itt laktak, nemcsak koszosak voltak, hanem mániákusok is. Az egyiknél iszonyú mennyiségű összegyűjtött nejlonzacskót és táskát találtam, a másiknál az egyik szekrényben szépen sorbaállított Wcpapír gurigákat. Viszont hagyományoztak rám orosz nyelvű krimiket, ezeket átviszem az új helyre.

Nagyon sokat gondolok rátok. Hogy épp mit csinálhattok, mennyire tetszene nektek is ez vagy az az épület, mit szólnátok ehhez a nagy tömeghez, szagokhoz, viselkedésmódhoz, stb. Jó lesz, ha ki tudtok jönni. Annyi itt a szép hely, hogy pár nap alatt meg sem lehet nézni.

Jucu, koszi. Ha van idod irj emilt is, jo?

Sziasztok!
Fura, hogy már péntek óta nem beszéltünk.
A repülõút rendben volt. Moszkva környékén már csak felhõket lehetett látni.
Elõtte volt, hogy 11 ezer méter felett repültünk. Símán, 2 óra 40 perc alatt
odaértünk. Aztán újabb 2 óra kellett ahhoz, hogy átessek az
útlevélvizsgálaton. :o))) Aztán egy helyes fiatal lány várt és egy sofõr,
aki elhozott a lakásba. A hely meglehetõsen mocskos. A ház olyan, mint
amiket amerikai filmekben lehet látni, ha a néger drogost keresik. A lakás
meg kb a hatvanas évekbõl maradt itt, ráadásul egy koszos pasi lakta
ezelõtt, aki nagy disznóólat hagyott is, és pár használhatatlanra égetett
edényt. A metró viszonylag közel van, és gyors. A metrómegálló mellett van
egy hatalmas piac. Már sokat mászkáltam benne, de fura, hogy az emberek
olyan undokok. Nálunk a piacon mindenki kedves, ezek meg csak mogorván
odadobják az árut és kész. Ugyanaz kapható itt is, mint otthon. De itt most
van a dinnyeszezon. Van egy olyan õszibarackjuk, ami majdnem lapos. A
húsfélék és sajtok is olyanok, mint otthon. Van magyar szalonna is. :o)))
Olyan abált, paprikás, nem füstölt. Azt a finom, régi, barna kenyeret
viszont nem találom.
Tegnap (aug. 29.) a Vörös téren mászkáltam egy csomót. De elõtte
végigsétáltam a Sándorkertben a Kreml fala mellett. Utána átsétáltam a téren
és bementem a Szent Vaszilij Székesegyházba. Gyönyörû, furcsa, nem
székesegyházszerû. Egy izgalmas labirintus, amiben néha keskeny alagutakon
keresztül, félméteres lépcsõfokokon kell menni. Jártam a GUMban, Dorkára és
Kati nénire gondoltam. Ti értékelnétek a sok menõ butikot. És ráadásul
nagyon szép az egész épület. DE! nincs benn WC. Kint az utcán vannak ezek a
TOI klotyók 15 rubelért. Én inkább fejben tartom. Mellette van a Történelmi
Múzeum. Ide is elmegyek majd, szeptemberben lesz egy kiállítás a Romanovok
utolsó képeibõl. Valami francia fotós készítette Pierre valaki. Persze, a
többi kiállítás is érdekel. Visszafele megint bementem a piacra és vettem
lecsónakvalót. Fõzöcskéztem, és filmeket néztem a laptopon. Ja, és a kapuban
egy méretes patkány kacsintott rám, aztán elmenekült. Egész éjjel részeg
pasasok gajdoltak a közeli 24 órás bolt elõtt. Reggel 7 körül hagyták abba,
miután összetörtek egy halom üveget.
Ma (aug. 30) 10 körül megint nyakamba vettem a várost. Végigmentem az
ételeket, italokat, telefonkártyát és miegymást árusító bodegák és a
koldusok sorfala között. Aztán metróval megint a belvárosba. Tettem két
hatalmas kört, majd meglátjátok a képeken.Iszonyú a mocsok mindenütt. Talán
a GUM az egyetlen kivétel. Részeg hajléktalanok a saját mocskukban fekszenek
mindenfele. Tele az utca rendõrökkel, de nem zavarja õket, ha a földön
fekszik valaki, vagy a bokor alá vizel. Szinte mindenki bagózik, nem tudom,
mi az erõsebb, a bagószag vagy az édeskés kölni, amit nõ és férfi válogatás
nélkül használ. Ja, vagy az izzadságszag. Ebben a szagkavalkádban a sok
Lada, Moszkvics és egyéb õsi csatrogány szagát már meg sem lehet érezni. Sok
szép menyasszony van, általában aprócska võlegénnyel. A nõk sokkal szebbek,
mint a férfiak. Egy két jóképû egyenruhást láttam, de a többi felhozatal
eléggé szegényes. Van néhány igazi, orosz arcú, kék szemû, széles
pofacsontú, kis, pisze orrú ember, de nagyon sok a sötétbõrû, valószínûleg
kaukázusi. Fekete bõrdzseki, sötét tekintet. Ma egy csapat fociszurkolóval
utaztam a metrón. Hát, érdekes volt. … Szerencsére még csak mentek a
meccsre, mert nem tudom, milyenek lesznek a meccs után. Nem szeretnék
találkozni velük.
Érdekes, hogy vannak részek amiket gyönyörûen rendberaktak, máshol, meg
szinte arconvág az igénytelenség. Szerencsére sok templomot visszaadtak az
egyháznak, nagy többségük újra van festve, renoválva. Nagyon sok a vallásos
ember. Sokan már akkor hányják a kereszetet és hajlonganak, amikor meglátják
a templomot. Szeretem az illatot, ami a templomokban van a halottaiknak
gyújtott sok sok gyertyától.
Jó ez a képnézegetõ. Tettem még én is rá képeket.
Na, asssszem, leugrom a boltba, veszek még ezt azt; lisztet, vajat,
sajtot… Vettem is, aztán megnéztem a Terminált – köszi, Delcsi,
tényleg jó – és lefeküdtem aludni.
Már augusztus 31 van. Korán ébredtem, ma éjjel nem volt olyan gajdolás, csak
néhányan beszélgettek. Hogy mit lehet egész éjjel beszélni, el nem tudom
képzelni….Esik az esõ. Megcsináltam a SCHOTT-os fordítást, 2-kor
megyek be az iskolaközpontba, onnan azt is elküldöm.
Pusssssssssssz, hiányoztok.
D.

Igen, természetesen nem bírok magammal, és unatkozom... :) Úh csináltam egy blogot Anyucinak és magamnak, na meg minden más családtagnak, barátnak, ismerősnek, ismeretlennek, aki szeretné tudni, hogy mit művelünk ebben az egy évben. Anyuci ott a naaaaaaagy Oroszországban, mi meg mind itthon. :)

Tegnap miután hazaértünk Bécsből kinn voltam a laborban Áronnal estig, a főnökének intézkedtem ezt-azt, meg ilyenek. 9 körül jöttünk haza, de sajna nem volt elég, Áron most is dolgozik (szombat 21:00) és holnap is fog.... Valszeg a szeptember ilyesmi módon fog telni, de legalább majd én is tanítok sokat, és akkor lesz pénzünk repjegyre Moszkvába... ;)

Ma meg egész nap pakolásztam itthon a Nbődről elhozott dolgok utolsó adagját, és egész jól sikerült mindent elraknom, már nem háborús terület a lakás... :D Délelőtt sütöttem csokis muffint (10 dkg liszt, 10 dkg cukor, 3 ek kakaópor, 1 vaníliáscukor, fél zacsi sütőpor, 7 dkg olvaszott vaj, 1 dl víz esetleg nesquickkel kikeverve, 2 tojás) baracklekvárral. A neten olvastam, h úgy kell töltött muffint csinálni, h úgy kell a papírba tenni, hogy 1-2 kanál tészta -- 1 kanál lekvár -- megint tészta. És így sütni meg. Kicsit ragacsos lett az alja, úh asszem több tészta kell alulra, de amúgy fincsi lett,már nincs belőle. :) Majd csinálok máskor is.

Flokicica épp randalíroz, megtépte a virágokat, úh most nem vagyunk jóban....

Nna megyek filmet nézni, holnap meg majd értesítek mindenkit, hogy olvassa a blogot! :) Anyuci Neked meg remélem hamar lesz neted, és írsz!

Meg még itt egy zene, csak úgy:

https://www.youtube.com/watch?v=7vmIsxVxwoU&feature=related

Pussssssssssz!