Itt ücsörgök újra a 21. században. Zseleznodorozsnij kb. 20km Moszkvától, de 2 és fél órába telt, mire ideértünk autóval. Szegény férfi, aki bejött értem, 3 órát autózott befelé, azután bepakoltunk, és 2,5 vissza. Iszonyú tömeg az utakon, mindenki rohan kifelé a városból a hétvégére. Nem is csodálom, amilyen rossz ott a levegő. Az itteni egy nagyon szép, modern iskola. Gyönyörű tantermekkel, külön terem a pici gyerekeknek kisasztalokkal, kisszékekkel. Az emberek kedvesek, szeretettel fogadtak. Aztán elhoztak egy nemrégiben épült házba, annak is a 14. emeletére, ahol egy kis garzonban vagyok. A hiba csak annyi benne, hogy hétfőn át akarnak költöztetni máshová. Jobb lenne itt maradni, mert ez egyszemélyes lakás. Ráadásul, nagyon szép, szépen berendezett, a felszerelésen pedig látszik, hogy odafigyeltek a részletekre. A tapéta az előszobában kifejezetten az én ízlésem. Bár én biztos nem ilyen járólapot tettem volna fel hozzá. Most arra várok, hogy jöjjön a lakás- és újtanárfelelős és körbevigyen itt és az iskola környékén. Persze, mindezt magam is megtehettem volna, akkor nem kellene itt ücsörögnöm már órák óta. De nem merek lemenni, mert biztos akkor jön. Kell vennem illatos gyertyát, mert annyira új szaga van mindennek. Ismeritek, ráadásul itt minden vadiúj, maga az épület is. Furkálnak is rendesen a szomszédban. :o)))

Annyira szép az idő! Hét ágra süt a nap.

Lehet venni tarkabarka gumicsizmát kivehető bundabéléssel. Fogok venni olyat magamnak. Ha jön az esős ősz, abban tudok gyalogolni, az iskolában meg majd felveszem a normális cipőmet. Egy csomó emberen láttam olyan kötött csizmát, mint amilyen nekünk cipőnk van. Dorka, rajtad is láttam, Delcsi, neked, tudom, hogy van, mert én is tőled kaptam. Láttam sötétkéket és fehéret is. Nagyon jól néz ki. Majd megnézem, hol lehet kapni és mennyiért.

Ahogy jöttünk elmentünk a középkorból ittmaradt, (kis túlzással), igazi, orosz faházikók mellett. Valaha biztosan kicsi falucska lehetett, amin keresztüvitték az országutat, és ezzel tönkre is tették. Szörnyű lehet ott lakni. A keresztutak nincsenek aszfaltozva, el tudom képzelni, mi lehet ott esőben.

A sofőr, aki kihozott, nagyon aranyos volt. Örmény mérnök, aki már 20 (vagy 12??) éve itt él a családjával. Azt mondta, most azért végez ilyen munkát, mert elfáradt a feje. Közben elmesélte, hogy gépészmérnök, és vevőtől vevőig kellett valami 15 kilós táskával mászkálnia éveken keresztül, minden reggel és este 2 órát utazott Moszkvába és haza…. Hát nem csoda, ha beleunt. Azt mondta, hogy Moszkvában csak dolgozni érdemes, lakni nem. Én sem laknék ott. Persze, ismertek.

Keresztül kellett mennünk a városon, mert az én lakásom dél-nyugaton volt, ez a város pedig Moszkvától keletre van. Közben megmutogatott egy csomó nevezetességet; a Lomonoszov Egyetemet, a Luzsnyiki stadiont, a valamikori olimpiai falut, aztán elmentünk olyan helyek mellett, ahol jártam; a Krisztus a megváltó székesegyház, a Kreml, Kitajgorod mellett, aztán átjöttünk ipari városrészeken, ami televan bezárt gyárakkal. Egész jól elbeszélgettünk, én egyelőre elég primitív szinten, no, meg nem vagyok az a nagy fecserésző.

Jöhetne már a nő….

A forgalom az borzalmas, és csupa halálraszánt őrült rohangál az utakon, ül a volán mögött. Kétsávos úton minimum négy sorban haladnak egymás mellett. Kitettem a kezemet az abakon, mert irtó meleg volt, szólt, hogy húzzam be, mert letörik. :-o olyan közel jönnek. Amikor megunta a sorban haladgatást, na persze, mások is, egyszerűen lement félig a padkára, és ott előzte a sort. Néha olyan lyukakba zöttyentünk be, hogy szívbaj kerülgetne, ha ez az én autómmal történne. Nagyon sok még az utakon az ősi autó; Ladák és egyebek, ugyanakkor szupermodern kocsik is.

Az egyik tanár kifejezetten céges képzéseket fog tartani, neki mondták, hogy valószínűleg az elitnegyedben is fog tanítani, onnan küldik sofőrrel a kocsit, nem kell neki buszoznia. Nálunk nem érzem ennyire nagynak az ellentéteket, mint itt. Tudom, nálunk is vannak libériás inasok, ld. drága Demszkink, meg páncélozott autók, sofőrök… mégsem ennyire feltűnő, mint itt.

Mesélte az örmény emberke, Robert, hogy „nemzetiségiek” itt is vannak, és ugyanabból élnek, mint nálunk. Csak a módszer más egy kicsit, mert itt capcarapp, elvisznek, amit tudnak, azután eltűnnek. Azt mondja, nem nagyon találkozni velük. Kérdezte, hogy honnan jöttek, mondtam, Indiából, erre csodálkozott, mert azt hitte, Romániából. Hát, lehet, hogy Örményországba visszaszivárognak, és az is lehet, hogy ide is arról jönnek.

Na, már otthon is elmúlt az az idő, amire az orosz nő igérkezett. A csoda vigye el. Legalább lementem volna. Na, mindegy. Így legalább hosszú lesz, amit olvashattok.

Olyan jó ez a képnézegető! Nagyon nagy ötlet volt. Folyamatosan pörög az album és látlak titeket. Hát, most már igazán nem tudom, még mit is irogassak. Jók legyetek, remélem, hamarosan fel tudom Nektek tenni a netre, és a leveleiteket is meg tudom nézni.