Ezen a hétévégén nem sok minden történt. Hozzám mérten shopping spree péntekem volt. Van itt egy Mega nevű bevásárlóközpont, ahová külön minibuszok járnak. Gondoltam, megnézem, valóban annyira nagy-e, mint ahogy annak idején az orosz mérnöktanítványaim leírták. „Nálunk akkora bevásárlóközpontok vannak, hogy három napig ki sem keveredik belőlük az ember...” Na, de először is a minibusz. Szerintem minimum 30 éves volt, annyira kicsi, hogy összenyomorodva 11 ember fért el hátul, a sofőr melletti anyósülésen pedig még kettő. Az ajtót én nyitottam csuktam, mert én ültem hozzá a legközelebb. A tetőablakot nem azért kellett kinyitni, mert sokan voltunk, és egyébként meleg volt, hanem, mert a vezetőfülkébe ömlött be a benzinszag, valószínűleg törött kipufogódob vagy ilyesmi. Lényeg, hogy odaértünk. Az üzlet valóban hatalmas, üvegfolyosóval összekötve van benne Ikea, „Asan”, OBI, millió kisebb, nagyobb üzlet, Adidas, Puma, meg a csoda tudja még milyen márkák, de van benne jégpálya, számos játszótér, kávézók, éttermek, egy olyan régimódira festett körhinta, mozgólépcsők és mozgójárda. Én azért nem akarnék három napig idezárva lenni. Kb. 3 órát voltam, de már erős klausztrofóbiaérzésem volt. Sokan mint az őrültek , úgy vásárolnak. Olyan Tesco szerű bevásárlókocsik, de ruhával tele, a férfiakra aggatva annyi táska és doboz, hogy ki sem látszanak belőle. Itt sem az udvariasságukról nevezetesek az eladók. A legtöbbet nem érdekli, hogy vevők is vannak ott. Inkább talán idegesíti őket, hogy a zajban nehezebben lehet beszélgetni. A visszafele minibuszt alig találtam meg, mert nem gondoltam, hogy a boltok alatti mélygarázsból indul. Az őremberek viszont kedvesek és udvariasak voltak, és megmutatták, hol a marsrutkák kiindulópontja. Magamhoz képest nagy vásárlást csaptam, mert vettem egy sálat, két fülbevalót, egy szandált, nejlonharisnyát, Kati néninek csipkés titokzoknit, egy üveg feketeribizli lekit és egy kis üveg mézet. Hattól órám volt este fél tízig. Pöttyöm nagyon örült, amikor visszaértem a lakásba.

Szombaton szeminárium volt. Kettőt kell mindig választani a felajánlott témákból. Egy olyat választottam, hogy az énekeket hogyan lehet használni, azon kívül, hogy kitakarunk a szövegből néhány szót, és azt be kell a diákoknak írni. Egy lelkes fiatal tanár sok jó ötletet mondott, közben mind elpróbáltuk, megérte odamenni. Liz óráján arról beszélgettünk, hogy eredeti, változtatás nélküli szövegeket hogyan lehet használni. Ez is érdekes volt. Utána Miriammal és a barátaival elmentünk Miriam kedvenc indiai éttermébe. Miriam félig indiai, lehet, hogy ő a génjeiben hordozza, hogy szereti ezeket az ételeket. Én annyira nem voltam oda. A limonádénak vett ital meg kifejezetten megdöbbentő volt, mert csípett. Aztán kiderült, hogy gyömbérital. Brrrrr. Erre a helyre azt mondták, hogy olcsó. Ha esténként ilyen helyekre járnak enni, akkor nem csodálom, hogy nem marad semmi a fizetésükből. Innen ők még átmentek sörözni valami bárba, de oda már nem mentem velük.

Vasárnap tíztől tanítottam egyig. Fél kettő körül sikerült Julissal beszélni. Próbálkoztam Dorkával is, de ő rendszeresen bejelentkezik a Skypra, azután nem válaszol a hívásra. :o((

Utána elindultam, hogy megtaláljam az állatorvost. Majakovszkij utca 14 b. Elértem a 14-ig, gondoltam, hogy lassan helyben vagyok. Megtaláltam a 14 a-t is, de azután a 12 jött. A 14 másik felén volt a 10-es. Merre lehet a 14 b? Visszafele nem volt, mert ott van a 10-es. A 14 a után egy gyár van, sarlókkal, kalapácsokkal, leninszoborral. Utána hosszú kerítés. Na, itt aztán volt egy kisállatkereskedés. Bementem, de mondták, hogy az orvos odébb van, menjek ki, és balra. Újabb kerítés, azután valóban ott volt a Veterinarnaja klinika. Hát, ez azért túlzás, de így nevezik. Sikerült eljutnom egészen a kb másfél négyzetméteres váróba. Onnan tovább nem, mert a rendelő belülről kulcsra volt zárva. Bekopogtam, de csak akkor jöttek ki, amikor kiengedték a bent levő gazdit és pácienst. De mire kinyitottam volna a számat, az orromravágták az ajtót. Azután kijött az asszisztens, és megkérdezte, hogy hát magának meg mi kell? (а вам что?) A válaszom felénél újra az orromra vágta az ajtót, aztán közölte, hogy menjek innen egy állami állatorvosi rendelőbe. Így aztán Pötty egyelőre fiú marad. Megpróbálkozom máshol. Képtelen vagyok ezt a bunkóságot megszokni. Magánemberként tényleg kedvesek. De egyébként... Az angolok szerint, az egyetlen amit itt érdemes csinálni, arra várni, hogy végre lejárjon a szerződés, és gyorsan elmenni innen. Ez persze, angol túlzás, mert azért sok szép látnivaló van itt, de valóban megszokhatatlan az oroszok viselkedése. Szombaton egy könyvesboltban találkoztam egy kedves eladóval. Egészen fura volt. Fiatal lány, beszélgetett velem, meg megkérdezte, miben segíthet. Ritka pillanat. Vettem egy könyvecskét a szent ikonokról. Melléjük van írva, hol találhatók ezek az ikonok. Amik a környéken vannak, azokat meg fogom nézni. Nagyon szeretem a templomaikat.