Ez a nap is elment. Délelőtt benn voltam az iskolában, onnan írtam nektek. Jót „beszélgettem” Zsóficával, Erzsivel. Utána visszasétáltam, szép az idő, jó volt sétálni egyet. Mielőtt bementem az iskolába, betettem a paplant a mosógépbe, mosattam rajta egyet 60 fokon, azután leállítottam, újra visszaállítottam 60 fokos elő- és főmosásra. Mikor visszaértem, még mindig sötét víz állt a kád alján. Most már tiszta a paplan, de a vatta darabokban csomósodik benne. Kiteregettem az erkélyre, meg is száradt a meleg napon.

Délután az órákra készülgettem, közben Csézit és Katie Meluhát hallgattam. Közben Dorka ötlete alapján a mikróban sütöttem sütit. Egész finom lett. Dorka, hogy van az a mikrós madártej? Azt is megcsinálnám. Vacsira bundás kenyeret sütöttem, és literszámra vedelem a teát, mert a csapvizet itt nem szabad meginni. Az iskolában van ez a nagy, tartályos víz, az egyik csapból finom, hideg víz jön, a másikból forró a teának, kávénak. Ráadásul nagyon finom nescaféjuk van, azt iszogattam, amíg ma irogattunk egymásnak.

Most épp a klematiszról beszélnek a TV-ben. Húúúúúúúú, de szépek. Kékek, fehérek, lilák, sárgák, rózsaszínek….

Néztem reggel a TV-ben, hogy otthon még milyen finom meleg van. Itt ugyan még zolotaja oszenyről beszélnek, de érezhetően hűl a levegő. Nap közben így is 17-19 fok van, de reggelre lehűl, rendesen.

Most Colombo lesz a TV-ben, de itt úgy szinkronizálnak, hogy alatta hallhatóan megy az eredeti szöveg, és arra sem figyelnek, hogy a szereplők szája hogyan mozog, vagy, hogy egyáltalán mozog-e. Ráadásul Colombo magyar hangját nem lehet túlszárnyalni. ;o))

Holnap 10-től lesz egy gyerekórám, majd délután egy céges, és utána még szintfelmérés. Ki kellene találnom jövő hétvégére valami jó megnéznivalót. Most nem mentem semerre a város születésnapja miatt (tegnap), ma meg úgy volt, hogy esetleg találkozom az egyik orosz kolléganővel, de aztán nem ért rá. Most itt olvasgatom a Moszkva utikönyvemet. Lehet, hogy továbbra is azon a környéken maradok, ahol már sokat sétáltam, a Sztalin által lerombolt, majd a persztrojka után újraépített székesegyház környékén. Arra van a Tolsztoj ház is, ahol a múltkor jártam. Ott a Puskin Múzeum, Turgenyev-ház, a Szépművészeti Múzeum, még egy Tolsztoj Múzeum, ja, és a könyvem szerint Lenin anyjának a szülőháza, a Szovjet Békevédelmi Bizottság székháza, és más egyéb, már nem jegyzett helyek. Bár, Leninnek komoly kultusza van még, Lenin anyjának a szülőházát meg le kell fényképeznem, Khaled hadd örüljön, hogy gyarapodik a gyűjteménye.

Közben rájöttem, hogy nem, hogy nem figyelnek a szinkronizálásnál a szájmozgásra, de egyetlen ember olvassa az összes szerepet, megehetősen unott hangon. Valószínűleg, ez is egy módja annak, hogy az oroszokat rávegyék, inkább orosz filmeket nézzenek. Jé, a nőket, egy nő olvassa! Szegény Colombo, ahogy egyszerre két nyelven beszél!

Na, lassan abbahagyom, legyetek jók!

Pusssssssssssz, holnap.