Reggelente Jamie receptjei előtt Pavel Ljubimcevvel töltöm az időt, aki a világ szebbnél szebb tájaira visz. Mostanában Oroszországban barangolunk. Járkáltunk Moszkva utcáin, közben sok érdekeset hallottam a városról, az itt élt híres emberekről. Mindez versekkel, idézetekkel fűszerezve.

Tegnap Pereszlavlban jártunk. A város határába van egy ősi óratorony. Még Rettegett Iván állíttatta. Épp erre urazott a feleségével és udvartartásával, „ekkor még nem volt rettegett” – mondta Pavel Ljubimcev, amikor is, a cár mindenórás feleségénél megindult a szülés és a baba ott, az út szélén jött a világra. Iván, az akkor még nem rettegett annyira megörült a kisfiú születésének, hogy felépíttette ezt az óratornyot.

Van a város határában egy tó.  Mágikus, ősi, pogány hely. Réges régen a pogány időkben  Varázstáncokat jártak itt az emberek egy hatalmas, varázsos sziklatömb körül, mezőn lévő virágokra pedig színes szalagokat kötöttek. Az ezerhatszázas években az Pravoszláv Egyház természetesen nem nézte jó szemmel az ilyen pogányságot, és úgy döntött, hogy minden gond oka, és a fő bűnös az emberek lelkének a pokolbajuttatásában nem más, min t a szikla. Meg is született az ítélet; a sziklát mélyen a földbe kell ásni. Hatalmas munkával el is temették a követ. Igen ám, de pár év múlva a kő a felszinre tornázta magát, ismét ott volt a tó mellett, a mezőn. A régihitűek örültek, ismét táncolni kezdtek körülötte, az egyházi embereknek pedig főtt a fejük, mit is kezdjenek azzal az ördögtől származó kővel. Valamilyen módon meg kell téríteni a sziklát. A legjobb módszer, ha újra beássuk a földbe, és templomot építünk föléje – gondolták a bölcs egyházfiak. Nagy erőfeszítéssel hajóra rakták a sziklát és elindultak vele a sziget felé, ahová a rendházat és a templomot tervezték. Út közben a hajónak a teher azonban túl nagy volt, nem bírta el a sziklát, felborult, a szikla pedig a tó fenekére sűllyedt. Teltek múltak az évek, és a szikla megjelent a tó szélén. Először csak egy kis rész bukkant a felszinre, majd az egész szikla újra a tó melletti mezőre került. Ekkora bűbúlyosság ellen nem lehett mit tenni. A kő azóta is ott van a mezőn, és azt mondják, ha ráállsz, és erősen kívánsz valamit, az beteljesedik. A rét virágain, ágas bogas növénykéin ott lebegteti a szellő a frissen felkötött színes szalagokat.

Ma Moszkvában járkáltunk Pavel Ljubincevvel. Majd azt is leírom. Jamie babokat kotyvaszt. Én meg megyek fürdeni, mert Pöttyöt el kell vinnem Minuenhez, és 9-kor kezdődik az első órám.