Szept. 1. du.

Na, megjöttem. Valszeg pár centivel alacsonyabban megyek haza, mert kurtára fogom koptatni a lábam.Már tegnap is az Arbaton szerettem volna sétálni, de eltévesztettem a sarkot, és rátaláltam valami gyönyörűségesre. Hát, ez történt ma is. Csak csettegtem gyanútlanul, amikor a házak közül csodálatos arany kupolák bukkantak elő, csak úgy ragyogtak a napsütésben. Kovácsoltvas kerítés övezte virágos park közepén hatalmas templom áll. Olyan gyönyörű, hogy a szavam is elállt. (Bár igazán nem is beszélgettem magamban.) Krisztus a Megváltó székesegyház. Ha jól értettem a kiírásokat, akkor az abban az időben már közel 100 éves székesegyházat a 30-as években lerombolták, uszodát, majd a szovjet tanácsok palotáját építették ide (vagy csak tervezték?) /Megjegyzés szept.3.: csak tervezték, utánaolvastam. Végül a Kremlben építettek valamit, de nem olyan megalomániásat. A moszkvaiak megszentelt helyen úszkáltak évekig./ Minden esetre a 90-es években építették újra, az eredetivel megegyezően. A székesegyház történetét bemutató kiállításon még egy magyar újságoldal is van 1989-ből, „Ahol valaha templom állt…” címmel. Ígérem, legközelebb lesz nálam fényképezőgép is. Amikor a székesegyházat lerombolták, a hívők egy igazi, kicsi, orosz fatemplomot építettek a székesegyház emlékére. Most az is látogatható. Itt csavarogtam órákon át. Szerencsére a metró közel van, ráadásul ezen a vonalon, ahol most én is lakom. Itt még kóvályogtam a piacon, aztán hazajöttem. Főztem egy nagy adag olasz tésztát. Most azt eszem.