Tegnap szép idő volt. El sem hiszem, hogy alig egy hete esett a hó, és fel kellett venni a télikabátot. Reggel ugyan esett az eső, de dél körül kitisztult az ég és kisütött a nap. Bementem Moszkvába és tettem egy nagy sétát. Minibusszal elmentem Novogerejeváig, az már Moszkva. Onnan metróval az Oktyabrszkajáig. Ha nézitek a képeket, ott is van egy megemlékezés egy 1700-as évekbeli templomról, amit a huszas években bezártak, hagytak tönkremenni, aztán a hetvenes években lebontottak. Mellette természetesen Lenin apánk nézi büszkén a művét és tekint optimistán a jövőbe. Az útkereszteződésben, a hatalmas forgalom kellős közepén egy fehér autó állt. Benne két kicsi gyerek, sofőr sehol. Később láttam, ahogy az apuka visszament a kocsihoz, muszáj volt cigiért elugrania. A rendőr az utcasarkon mindezt tétlenül nézte.

Innen a Bolsaja Jakimanka utcán sétálva eljutottam a Harcos Szent János templomhoz. Lehet, hogy hivatalosan nem így kellene írnom, de nem tudom, hogy ennek a szentnek hogy kell helyesen írni a nevét. Takarosan rendbetett, kis parkkal körülvett templom. Szemben egy szép épület van, de nem tudtam átszaladni, megnézni, mert az út kb. 6 sávos (nagy forgalomban 8, 10) és jöttek, mentek az autók. Volt itt néhány szép modern épület is. A 2-oj Hvosztov – talán kettes számú farkinca – utcán át indultam egy újabb kinézett templom felé. Illetve, tudtam, hogy errefelé több templom is lesz, de egyről olvastam, és írtam is az ikon történetéről pár napja. A Hét tavi ikon temploma. – eleredt az eső, ma sem mosok ablakot... – Mentem, mendegéltem, közben sok régi épület jött szembe. Látszott, hogy ez gazdag környék, alaposan őrzött és gonddal rendbetett házak és apró udvarok, tenyérnyi parkocskák. Ebből a szememnek idilli környezetből hamarosan eklektikusabb utcába jutottam a Malaja Poljanka és az Egyes számú farkinca utcán át. A Bolsaja Poljankán vegyesen látni gyönyörű 18, 19. századi épületeket és lerobban szocreál paneleket. Mennyire erősen hívő lehetett ez a nép, ha a templomrombolások után is ennyi templom megmaradt. A Bolsaja Poljanjanka ezen a szakaszán három templomot láttam. És itt ez nem egyetlen épületet jelent, hanem minimum még két, a főtemplomhoz kapcsolódó lakóházat, kolostort, harangtornyot. A Hét tavi ikon templomában egy rózsaszín ruhás idős atya és egy fekete ruhás fiatal mondott valami szöveget, erre feleletként egy fehér ruhás fiatal pap irányításával kis asszonykórus énekelt. Nagyon szép volt. Nem egy szólamban énekeltek, hanem a fiatal pap a nők szólama aláénekelte a férfi szólamot. Az ikonosztáz hatalmas képeskönyve és az ének igazi lelki felüdülés volt. Innen sétáltam tovább a Kreml felé. Sajnos a csendnek hamarosan vége lett, mert feloldották a május elseje miatti útkorlátozást, és megindultak az autók. A folyó felé közeledve egyre több lett az ember. A rakpartról átláttam a túloldalra, ahol felvonulás és beszédek voltak. A képeken látjátok, hogy szinte több volt a rendőr, biztonsági ember, kukás és utcatakarító – talán álruhás KGB-sek - , mint a felvonuló. Itt a folyó két ága kis szigetet ölel körül, ezen az oldalon park van. Átvágtam a parkon, át egy kis utcán, és elértem a másik rakpartot, amivel szemben már ott a Kreml vörös tulipános kerítése. A Zsófia rakparton végigsétálva elmentem azon a partszakaszon, amit Moris Torres rakpartnak neveztek át pár éve mindazokért az elévülhetetlen jócselekedetekért, amit e név viselője a világ munkásaiért és a nemzetközi munkásmozgalomért tett. Szent Zsófia temploma bölcs mosollyal néz le az emléktáblára. A Kremlhez vezető híd tele volt emberekkel, akik a felvonulásról jöttek ünnepi ruhában, lufikkal, zászlókkal. Innen jobbra, az egész kilátást elfoglalja a győzelem 65. évfordulóját éltető plakát. Buzdít mindenkit arra, hogy örömmel, lelkesen és teljes szívből ünnepelje a hős szovjet népet, a vöröshadsereget, és mindazt a jót, amit hősiességük eredményeképp Európa és a világ népei az orosz néptől kaptak.

A Varvarka Moszkva egyik legrégebbi része. Valamikor ősszel már jártam itt a fényképezőgéppel, és írtam is róla. Szeretem ezt a részt. Szeretem a részleteket, a szélkakast a tető csúcsán, az apró ablakokat, a tetőn növő mohát. Itt beültem egy kávézóba, ettem valami csirkehúsos tortafélét, és ittam kávét. De a legjobb az volt, hogy volt ingyen wifi és tudtam Dorkával beszélgetni. Több, mint egy órát fecsegtünk.

Innen metróval elmentem a Kurszkij állomásig. Oroszországi átalakulásom egyik fura eredménye, hogy időnként képes vagyok bevásárlóközpontban lődörögni. Dorkának csináltam néhány képet. Ez nem a Family center. Vettem ezt azt, már az ajándékokat is gyűjtögetem. Kilenc körül értem vissza. A vonaton velem szemben két barátnő ült, olyan ötvenesforma hölgyek. Vásárolgatni lehettek, a táskákból ítélve. Olyan helyesek voltak, ahogy leültek, az egyik köszönte a másiknak, hogy elment vele, a másik meg mondta neki, hogy „óóó, szolniska maja – kicsi napocskám” ....

Boldog, orgonaillatú anyáknapját!

Itt se orgona, se anyák napja.

Ma délelőtt órám volt. Most öt apró gyerekkel. Az ötből négy az elején majdnem sírt, azután meg alig akartak hazamenni. Ötször visszaszaladtak, hogy gudbáj. Az egyszemélyes tanítvány nem jött. Helyette Laura nevű, kicsit fura orosz kolléganőmnek segítettem az internetre feltenni lakáshirdetést. Az eladandó lakás kb. 800 – 1000 kilométerre van innen, de nem jutott eszébe, hogy ingatlanos céget megkeressen. Mikor mondtam, és megmutattam, hogyan keressen rá a neten, örült, hogy találtunk rögtön hármat is. Néhány embernek annyira nincs a praktikumhoz érzéke.

Kimentem a piacra. Sajnos nem vittem magammal fényképezőgépet, pedig ezt is le akarom nektek fényképezni. Majd legközelebb. Vettem zöldségeket, gombát, túrót... Kata barátnőm említette, hogy otthon a medvehagymától illatos az erdő. Úgy megörültem, amikor találtam csokorbakötött medvehagymalevelet! Finom salátát gyártottam belőle. Pöttynek a medvehagyma nem kellett, fúúúúúúúúúú, de büdös, de a petrezselymet és a reszelt sárgarépát, enm is beszélve a szeletelt képosztáról, örömmel rágicsálta.

Vettem pár darab rákocskát. Gondoltam, megfőzöm, aztán csak rájövök, hogyan kell őket megtisztítani. Hmmmm... egyelőre ott kacsintgatnak a hideg vízben. Pötty már megevett néhányat.A kezem meg jó halszagú.