Tele vagyok karmolásokkal. Pötty duzzog. És nem azért, mert négy órára magára hagytam. Azt már megszokta. De mikor visszaértem, láttam egy póráz végén csücsülő cicát, és elhatároztam, hogy Pöttyöt is lehozom. Teljesen be volt tojva. Össze vissza karmolta a vállam, annyira akart menekülni. Mikor letettem a földre, laposkúszásban közlekedett. Szegénykének minden új és ijesztő. Majd lassan hozzászoktatom.

Ma nagyon szép idő van. Mintha nyár lenne. A lakás meg panelhez méltóan szörnyű. Nem lehet normálisan kiszellőztetni. Még Pöttynek is melege van.

Reggel tettem vettem, Befejeztem a kendőt, amit horgoltam. A TV-ből és már a cspból is a hatalmas győzelem és a veteránok folynak. El is dugult a lefolyóm rendesen.

Megettem a tórúkrokettet és elindultam, hogy a vonatból már sokszor látott templomot közelebbről is megnézzem. Mentem mendegéltem régebb és még régebbi panel lakótelepek és magas falakkal elbarikádozott intézmények mellett. Ez egy olyan város, ahol soha sincs csend. Dübörögnek az autók, kamionok, fel alá „robog” az elektricska. Még éjszaka is. Utánatok, ez hiányzik a leginkább, a csend. És az igazi sötét. Mert az sincs. Az, hogy mindent akkor kell venni, amikor kapható, és nem akkor, amikor szükség van rá, ahhoz elég öreg vagyok már, hogy a saját életemből is ismerős legyen.

Fél óra séta után értem el azokhoz az aluljárókhoz, ahol hetente kétszer taxival Balasiha felé autózunk. Ha nagy a forgalom, egy órát is igénybe vehet az ideút.

A templom előtt kis tavacska van. Itt szokás, hogy a parkokban lovacska álldogál, amin lovagolni lehet nem tudom hány rubelért. Kóbor kutyus is mindig van. És persze, magukat már igencsak jól érző részegek. Az egyik padon két nő piknikezett, halacska konzerv, savanyú, kenyérke és persze, az üvegek. A nyelvük már meglehetősen nehezen forgott.

Sajnos a templomba bemenni nem lehetett, mert épp tatarozzák. Szép lesz. Üldögéltem egy cseppet az imaház kertecskéjéban levő padon.

Találtam egy könyvesboltot. Nagyon szép, tele szebbnél szebb könyvekkel. És nagyon kedvesek voltak az eladók. Mindenkit szívélyesen köszöntöttek a hatalmas győzelem és annak ünnepe alkalmából, és adtak egy kis szalagocskát, amilyet most kokárdaként hordanak az emberek. Fekete narancssárga csíkos. Vettem Pavel Ljubimcev könyvet, meg Bulgakovot és Paszternákot. Szívem szerint a fél boltot megvenném, de haza is kell vinni, ezért visszafogom magam.

Visszafelé egy párhuzamos, a főúttól távolabb levő úton jöttem. A ház előtt épp kertészkedtek. Mire Delcsi jön, az egész város ünnepi ruhába öltözik.

Most itt pihegünk Pöttyel, és én remélem, ez a meleg nem tart sokáig.

Erzsi!!!! Én NEM akarok panelban lakni. Főként nem ilyen mütyür lakásban.