Kszjusa nevű adminisztrátortól kaptam kölcsön az első Nyikita Mihalkov DVD-ket, azután Masával, az orosz tanárnőmmel is elkezdtük nézni a filmjeit. Azóta több interjút is láttam vele. Most lett kész egy korábbi filmjének, Утомленные солнцем – Csalóka napfénynek a második része. Ugyanezen a címen részben folytatja az előző történetét, nagyobb részben azonban a világháború sajátos arcát mutatja be. Egyik interjújában azt mondta, reméli, sok fiatal is megnézi, és ők is, meg a többi néző is ráébred arra, hogy mai gondjaink; ezt vagy azt nem tudtuk megvenni, ez vagy az épp nem sikerült, mennyire nem valós problémák ahhoz képest, ha valaki úgy él, hogy csak a ma létezik, hogy nem tudhatja, holnap nem hal-e meg.

A Port.hu ezt írja róla:Nyikita Szergejevics Mihalkov-Koncsalovszkij Moszkvában született. A festő Vaszilij Koncsalovszkij unokaöccse, s a híres gyermekíró, Szergej Mihalkov (a szovjet himnusz szövegírója), valamint Natalja Koncsalovszkaja írónő fia. Bátyja Andrej Koncsalovszkij filmrendező.
Mihalkov a Sztanyiszlavszkij színház gyermekstúdiójának, majd a Vahtangov Színház Suksin iskolájának növendéke volt. Még diákként szerepelt Georgij Danelija Moszkvai séta, majd két évvel később Andrej Koncsalovszkij Nemesi fészek című filmjében. Színészi karrierje mellett Mihalkov - bátyjához és Andrej Tarkovszkijhoz hasonlóan - a híres moszkvai VGIK-en Mihail Romm tanítványaként a filmrendezői szakot is elvégezte. Első rövidfilmjét (Hazajövök) 1968-ban rendezte, majd 1970-ben az Egy nyugodt nap a háború végén című diplomafilmje is elkészült. Mihalkov több mint húsz filmben szerepelt, beleértve a bátyja rendezte Ványa bácsi filmváltozatát is (1972), mielőtt társforgatókönyvírói, rendezői és színészi minőségben elkészítette volna első nagyjátékfilmjét (Idegenek közt - 1973). Második nagyjátékfilmjével (A szerelem rabja - 1976) nemzetközi hírnévre tett szert. 1977-ben az Etűdök gépzongorára című filmjével elnyerte a San Sebastian-i Filmfesztivál Nagydíját. Mihalkov 1987-ben az Olaszországban forgatott Fekete szemek című filmjével tovább öregbítette nemzetközi hírnevét. A film óriási sikert aratott a Cannes-i Filmfesztiválon, ahol Marcello Mastroianni elnyerte érte a legjobb színésznek járó díjat, majd néhány hónappal később ugyanezért a szerepéért Oscar-díjra is jelölték. 1991-ben Mihalkov Urga című filmje nyeri a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlán-díját, a következő évben pedig a legjobb külföldi film kategóriában Oscarra is jelölik. Mihalkov 1993-ban fejezte be Anna: 6-18 című dokumentumfilmjét, melyben a lányáról gyermekkorától felnőtt koráig készült felvételeken keresztül hazája akkori történetének eseményeit elemzi.