Boldog szülinapot Dorka! Hát elérted azt a bűvös harmincat. Maradj is ennyi még 20 évig! Szegény tanítványaim épp tesztet írnak. Nem az én bűnöm, de befejeztek egy könyvet, és akkor muszáj írni.

Ma megkaptam az első fizumat. Elég sokba kerül az utalás, így azt hiszem, csak havonta egyszer utalok. Majd még meglátom, beszélek több bankkal. A fizu örömére vettem egy csizmát. Nem 100 dolláros, még a fele sem volt. Vannak 100 és 200 dollárosok, valóban, de azért nem ott kezdődnek. És nemigen tudom, mi szerint drágább vagy olcsóbb, mert szerintem, amit vettem, az az egyik legszebb volt. Majd lefényképezem, hogy lássátok. A belül bundásak azok nagyon drágák, 4-6 ezer rubel (x7,5), de azt vittem. Talán tél végén lesz szkidka/leárazás, és akkor érdemes venni, mert van egy két tényleg szép. Valóban semmi nem ugyanolyan, mint amielőtt kijöttem ide, mert ki gondolta volna, hogy én boltokban fogok nézegetni. Persze, szívesebben sétálgatnék a kutyáimmal az erdőben, de sajna az itt nem megy. Erdő ugyan van, de nem tudom, hogyan lehet oda kijutni. Pedig itt is szép őszi idő van, gondolom, tele az erdő gombával. Ja, és iszonyú sok a kóbor kutya.

Végigmásztam a fél belvárost kongréért, de de sehol sincs. És senki nem tudja, hol lehet kapni. Mindenki máshova küldözgetett, de persze, senki sem a jó helyre. Viszont vettem magamnak teáskannát, ne kelljen csészénként főznöm a teát. Mivel csapvizet inni nem szabad, jó sok teát iszom. Ma főztem végre túrógombócot. Darát ugyan nem találtam, de vettem valami daraszerű dolgot, és azzal, meg egy kis liszttel nagyon finom, puha kis gombócaim lettek.

Tegnap az egyik adminisztrátornak volt a szülinapja, citromos sütit sütött. Majd leírom a receptjét. Nagyon aranyosak voltak, van egy kis angol teázó, ott gyűlt össze, aki épp ráért, irodaiak, tanárok, tanítványok. Volt süti, gyümölcs, ivólevek, tea. És persze jó orosz szokás szerint kedves tósztok az ünnepelt éltetésére.

A szülinapozás előtt helyettesítettem az egyik kollégát, egy vállalkozónak volt magánórája. Írtam arról, hogy mekkora a szegénység, hát ő nem azt a réteget képviselte. Egyébként nagyon helyes, jót beszélgettünk. Van egy nagyobb, mint 200m2-es „kicsi” háza, egy „kis kertje”, olyan 1200m2, tavacskával, grillezővel. Mesélte, hogy volt egy macskája, ami olyan okos volt, hogy be tudott csengetni a házba. Az apukája ezt nem tudta, és mikor csak ővolt otthon, kiment a csengetésre, kinyitotta az ajtót, de csak a cica ült a lábtörlőn, ezért becsukta az ajtót. A cica türelmesen, újra csengetett, de a bácsi ismét rácsukta az ajtót az orrára. Mikor a fia hazament, panaszkodott a rosszcsont gyerekekre, akik szórakoznak a csengővel. Gondolom, szegény cica is panaszkodott volna, ha tudja, hogyan kell, hogy az a gonosz öregember folyton az orrára csapta az ajtót. Mondja ez a férfi, Igor, hogy a beosztottjai dolgoznak, ő meg főként a hobbijának él, autómodell-rallykra jár világszerte, Svédországtól Spanyolországig, mindenfele. A felnőtt tanítványaim nagyrésze is jól él. Szinte mind járt már Törökországban, Spanyolországban. Az egyik lány most épp az indiai útját tervezi.

Lassan elkészül a koviubim. Ma ki tudtam tenni a napra is. Annyira szépen süt, nem is hinné az ember, hogy Oroszországban vagyunk, és szeptember van. Valami finom sülthusit kellene mellé készítenem. Bár símán, vajaskenyérrel is jó. Eddig nem értettem, mi a fura az itteni gyümölcsökben. Most már tudom, hogy azért „szárazabb” valahogy mind, mert bár orosz termékek, több száz, vagy akár ezer kilométerről hozzák őket, nem úgy, mint otthon. Itt még a görögdinnyének sincs leve. Finom, édes, de száraz. Ugyanígy a paradicsom is.

Cicapapó, Te már gondolom, készülődsz az októberi szigetközi evezésre. Remélem, ilyen szép időtök lesz majd, mint most itt.

Ma szörnyű forgalom volt. Alig értünk ide. Máskor 25-30 perc alatt itt vagyunk, most meg egy óra volt majdnem az út. De szerencsére a tanítványok is mindig késnek, így volt még egy kis szusszanásnyi időm.

Most lesz még egy csoportom 8-tól fél tízig, azután visszasétálok a lakásba. Ilyenkor a fejem még pörög, ezért egy kicsit tévézem, és csak utána alszom.

Na, lassan elpakolászom a gépet, mert menni kell vissza, hogy odaérjünk az órára. Általában, épp, hogy odaérünk. De utálom az elpazarolt, autóban töltött órákat!!!!

Már szerda van. Hát igen, most is vagy 50 percet ücsörögtünk az autóban, még szerencse, hogy most nem egy lada, hanem valami nyugati kocsi jött értünk. Sajnos már nem volt időm a netre feltenni, amit tegnap írtam. De most majd igyekszem időben indulni és még délelőtt nethez jutni.

Tegnap elég sokan voltak az órán, mert ketten jöttek próbaórára. Jó nyüzsgős óra lett, sok beszélgetéssel. Utána visszajöttem a lakásba. Ágyba bújtam, és a Született feleségeket néztem oroszul. Érdekes élmény. Liptai Klaudiának valami súlyos hangszálfertőzése van, mert úgy beszél, mint a gonosz mostoha a Hófehérkéből és a farkas a Piroskából összegyúrva. A többiek hangja nem nagyon zavaró, főként, hogy otthon ritkán néztem, így nem szoktam hozzá a hangjukhoz. Na, dolgom van…. pusssssssssssssz