Na, talán lesz netem! Céges Denis, informatikushoz méltóan nyegle és lusta szagemberünk, remélhtőleg épp dolgozik az ügyön. Természetesen elfelejtett valami jelszót, nagy rágócsámcsogások közepette, „ki a jó, büdös fene változtatta meg már megint a jelszót?” kedvességet nyökögte angolul a fülembe, miközben távirányítással reménykedett abban, hogy a rossz jelszó, ami neki nem működött, nekem majd működni fog. Ugyan már, miért is működne, ha egyszer nem jó??? Azt, hogy a „jobb felső sarokban”, azt nem tudta angolul megmondani, de a jó büdös fenét természetesen ismeri. Persze, magyarul fokozhatnám, és írhatnám a szebbnél szebb verziókat, de ez tűnik a legfinomabbnak, ami esetleg az én számból is elhangozhat(na). De nem fog.
Szombaton végre nekiindultam, hogy két hete kihagyott városnéző sétáimat folytassam, és arra gondoltam, megnézem a Puskin Múzeumot. Írtam is Borinak, hogy nem azt, ami Puskinról szól, hanem azt, ami a nevét viseli, de valójában képtár. Be is mentem Moszkvába, a vonaton oda is és vissza is Klári és Geri pici babájának a ruhácskáját horgoltam. Az idő rendesen lehült, felembe húztam a kapucnit, amikor épp nem a föld alatt patkánykodtam. Múlt héten még +7 fok volt, most esténként -7 van. A Lenin Könyvtár elnevezésű megállóban szálltam ki a metróból. Szerettem volna valamit enni ebédre, de amerre mentem, nem volt Tyeremok vagy Jolki i Palki elnevezésű önkiszolgáló, ahol finoman és olcsón lehet enni. Viszont hamar kibukkantak a házak közül a székesegyház aranykupolái, és tudtam, a múzeum már közel van. Hamar oda is értem, de fura módon zárva volt. Hosszú sor tekergőzött a kapu előtt, ahol marcona biztonsági őr vigyázta a rendet. Úgy döntöttem, hogy nincs kedvem tekergőzni a várakozókkal, inkább továbbsétálok. Mentem, mendegéltem, de nem értem be egyetlen kerek erdőbe sem. Odaértem viszont a székesegyházhoz. Átvágtam a téren és beértem Bulgakov utcájába, amiről már írtam nektek. Találtam egy kisebb áruházat, ahol a legújabb divat szerinti talárokat, pásztorbotokat, tiarákat, süvegeket és egyéb papi ruházatot lehet venni. Pillanatnyilag ilyesmire nincs szükségem, de érdekes volt látni, hogy mennyiféle alakú és mintájú ruhaneműt árulnak. Vannak itt még ikonok, az icipici mágnesestől az aranyozott, hatalmas, kézzel festettig, mindenféle árban, méretben és értékben, könyvek, aranyozott Bibliák, mécsestartók, mécsesek, gyertyaratók, és mindenféle egyéb holmi, amikre a templomoknak szükségük lehet.
Innen továbbsétáltam a Precsisztenkaján, és mit látnak szemeim? Egy hatalmas feliratot, hogy Puskin Múzeum balra. Űvekhez Ez történetesen az a múzeum, ami valóban Puskinról szól. Így végül mégiscsak azt a múzeumot néztem meg, amiről azt gondoltam, hogy majd máskor kerítek rá időt.
Puskin születésének kétszázadik évfodulóján nyitotta meg kapuit a kiállítás. Az épület a 19. század közepén épült. Gyönyörűen felújították. A kiállítás nagyon érdekes, mert nem csak Puskint, hanem az egész kort bemutatja. Sok sok korabeli kép emberekről, lakásokról, utcákról. Az egyik teremben empire ruhás bábuk mutatták az akkori divatot. A falfestés, a berendezés, a bútorok, mind korhűek. Puskin kéziratait is kiállították, külön teret szentelve a nagyobb lélekzetű műveknek. Látni, hogy egyik sem született könnyen, van olyan lap, amelyiken minden sor át van húzva többször is, mire a végleges változattal a költő elégesett lett. Minden egyes műhöz háttérinformációt is adnak, képeken mutatják be az „Anyeginek” mindennapi életét, használati tárgyait, vagy a történelmi tárgyú műveknél az egyes történelmi személyeket, az eseményeket. Jó lehet úgy tanítani Puskint, hogy az embernek lehetősége van ide elhozni a diákokat. Borókám, ha akarod, keresek Neked még több információt a kiállításról a neten, és fordítok is le belőle, ha tudod haszálni.
Mire kijöttem a múzeumból, már sötét volt. Ez persze, nem jelent egyértelműen éjszakát, csak annyit, hogy elmúlt 4 óra. Visszasétáltam a mertóhoz, azzal elmentem a vasútállomásig, majd elektricskával vissza Zsel-dorba. Ezer éve nem vettem zacskós levest, most a boltban megakadt a szemem egy érdekes nevűn, azt megvettem. Mikor visszaértem, azt főztem meg magamnak. Érdekes volt. Birkaszagú, csípős és sok rizs volt benne. De nem volt rossz, és jól is laktam.
Tegnap dél körül órám volt, aztán neteztem egy kicsit, de nem voltatok fenn a Facebookon. Utána elmentem a piacra. Itt 9 után nyit, így este 6-kor még vígan nyitva van a piac. Közben összefutottam Miriammal, a skót kolléganőmmel. Aranyos, fiatal nő, beültünk egy pizzeriába, és beszélgettünk egyet. Valami csokis energiakávét ittam, amitől éjfélkor még vígan filmet néztem.
Ma reggel fél 7-kor ébredtem, 9-re bementem a suliba. Így elég időm van a gyerekórára összeszedni az anyagot. Utána még benn tettem-vettem, borscsot ebédeltem. A suliban főző nő azt hiszem, ezen kívül más levest nem ismer. Főzött még töltött paprikát is kásával, de az elmúlt idők tapasztalataiból kiindulva a paprikát nem kostoltam meg A kása általában jó szokott lenni, de most úszott a vízben, ezért ezt sem ettem. Felmentem a cicáért, de nem voltak otthon. Elsétáltam a közeli ABC-be, de nem vettem semmit, mert ami kellett volna, az nem volt. Egy műanyagboltszerüségben vettem egy kis tálat, tepsit, tálcát, szettet. A ház melletti ABC-ben gyümölcsöt, tejet, sajtot. Most meg itt vagyok. Közben eleredt a hó. Apró pelyhekben, de sűrűn esik. Remélem, megmarad. Mikulás megrázta a szakállát. Vagy esetleg az itteni Gyed Moroz/ Дед Мороз a tettes?
