Június eleje óta jóval kevesebb órám van, mint addig. Kifutottak a gyerektanfolyamok és amik megmaradtak azok főként az esti felnőttcsoportok. Így hét kőzben is van időm kicsit nézegetni. Remélem, hogy az eső nem szakad a fejemre. Már napok óta, mintha április jött voln át ide Magyarországról. Egyik pillanatban hétágra süt a nap, azután egy pillanat alatt beborul és leszakad az ég. Erős szél, letört ágak, repkedő cigarettásdobozok, kifordult esernyők. Tegnap például egész nap viszonylag szép volt az idő. Nyáriasan öltözött emberek mindenfele. Én is szandálban voltam, pólóban, háromnegyedes nadrágban. Orosz módra a vállamra vetettem egy kendőt, és kész. Reggeltől estig mindez épp megfelelő volt. Az esti órám elején úgy éreztük mindannyian, hogy ki kell nyitni az ablakot, mert elfogyott a levegő. Nem a levegővel volt gond, - mint később aztán kiderült, - hanem az eső készülődött és szippantotta el előlünk az oxigént. Hamarosan vidám kopogás jelezte az eső megérkezését. Szlovák kollégám hozott haza kocsin, de mire ideértünk, az eső elállt és ismét meleg lett. Este tíz óra és nappali világosság.

Szóval, ma szeretnék eljutni a Donszkoj kolostorba, és remélem, ebben az időjárás is támogatni fog. A kolostort Fjodor Joannovics cár alapította a 16. század végén a doni Szűzanya tiszteletére. A tatárok hosszú évszázadokon át sanyargatták, gyilkolták az oroszokat. 1591-93-ban egy Kázi Girej nevű kán próbálta Moszkva falait bevenni. De miért is hívják doni kolostornak a kolostort, és doni Szűzanyának az ikont? Azt beszélik, hogy a kulikovói csata előtt Szergej Radonyezsszkij nagyhercek ez előtt az ikon előtt fohászkodott a Jóisten segítségéért. A Don melletti csatatéren fényes győzelmet arattak az orosz seregek. Ettől kezdve az ikont doni Szűzanya néven kezdték emlegetni, és hozzá fohászkodtak a cárok minden jelentős csata előtt. Így történt ez 1591-ben is. Meghallván, hogy a krími kán a város felé közeledik, az istenfélő cár elrendelte, hogy hordozzák körbe Moszkva falain az ikont, majd helyezzék el abban kis templomban, amely körül a katonák gyülekeztek. Ő maga egész éjjel imádkozott, majd hajnal felé mély álomba zuhant. Csodás jelenést látott. „Krisztus segítségével fogod a győzelmet kivívni.” – mondta a hang. A csata kemény és kegyetlen volt. Már egy egész napja folyt az öldöklés, amikor az oroszok nagy megdöbbenésére a tatárok váratlanul megfordultak és elmenekültek. Ez a fordulat később több csatában is megismétlődött. Így jöttek rá, hogy a fordulatot mindig az hozta, amikor a moszkvaiak Sz űz Máriához kezdtek fohászkodni segítségért.

A csodás segítségért hálás cár felépíttetett egy gyönyörű katedrálist a annak a templomocskának a helyén, ahol előtte az ikon volt. A Doni kolostor e körül a katedrális köről alakult ki. Mintegy száz évvel később egy másik katedrálist építetteka régi mellé. Ez az előbbinél is nagyobb. Ezért ezt nagy, a régit a kicsi templom néven kezdték emlegetni. A kistemplomot valószínműleg ugyanaz az építész építette, aki a város fehér falait. Stílusában nagyon sok a hasonlóság a kettő között.

A kolostor nem csak szép napokat látott, hanem szomorúságot, eszetlen romblást is. A bosevikok ide zárták Tyihon patriarkát, az oroszok t. 1925 április 7-én halt meg. Utolsó szavaia következők voltak: ’hosszú, sötét éjszaka vár még rátok...” „Ночь будет тёмная долгая.., долгая…”

Gyászszertartásán rengeteg ember vett részt. Nem törődtek a bolsevik bosszú lehetőségével sem. Mikor az 1980-as évek végén az egyház visszakapta a kolostort, és megkezdőtött a felújítás, egy koporsót találtak, melyben ott volt a partiarka érintetlen teste. Még abban az évben szentté avatták, és szent testét a Nagytemlomban helyezték el.

 

... hát, itt vagyok... Gyönyörű a hely. Mint minden itteni kolostor itt is több kisebb nagyobb templom van. A katedrális a mi fogalmaink szerint azért kissé túlzás, de tény, hogy gyönyörűek. Nagyon szépen rendben van mind tartva, sok sok fa, virág mindenütt. Ahogy jöttem, előttem egy fiatal lánycsoport jött valószínűleg a tanárnőjükkel. Elcsíptem néhány szavát, amiket mondott. Kívül hallottam, hogy a kapu alsó része – érthető módon - az igazán régi. A stílusa igazi orosz építészeti mód, tömör falak, a kapu mellett kétoldalt zömök oszlopok. A magas kerítés tetejét tulipánminta csipkézi. A kertben sétálva azt hallottam, hogy a szovjet időkben, mint más szent helyet is, diák és munkásszállóvá alakították. A fiatalok érthető módon sportolni, játszni akartak, de pénz sportpályára nem volt. Ezért a temetőből odébbdobálták az ősi sírköveket és ott fociztak. Szívszorongató történet. Azt a könyvemben olvastam, hogy valamikor a 20-as években Lenin kinyilvánította, hogy az elhamvasztás az igazi kommunista temetkezési mód. Pályázatot írtak ki krematórium tervezésére. A versenyt az a tervező nyerte, aki az itteni egyik templom átalakítását álmodta meg. Hosszú éveken keresztül működött krematóriumként a templom. A hely nem csak emberek nyughelye. A szocialista idők alatt ide menekítették azokat a köveket, szobrokat, amiket a templomrombolásokkor meg tudtak menteni. Ahogy a sírok között sétáltam, ráteláltam Szolzsenyicin sírjára. Sok Puskinnal kapcsolatos sírkő is van. Puskin nagymamája, nagybáytja, nagynénje és számos barátja is itt nyugszik.

A nagytemplom ikonosztáza lélekzetelállító. Rám amúgy is nagyon nagy hatással vannak ezek a gyönyörű alkotások. Csak ültem a fal melletti kis padon és élveztem a csendet, a nyugalmat. Kendős nők és szépen öltözött férfiak imádkoztak a szentképek előtt. A doni Szűzanya képe alatt ott az ima, amit a csaták előtt imádkoztak. Ez is egy olyan bújós Jézuska Szűz Máriával. A régebbi, úgynevezett kistemplomba sajnos nem lehet bemenni. Látszik, hogy folyamatosan dolgoznak. Teszik rendbe az épületeket. Most épp a trapéznajának nevezett kis ebédlőben vagyok. Finom házi pirogszerűséget – káposztával töltött kelttésztát – eszem és zöldteát iszom. Kedves, kendős néni szolgálja ki az éhes vendégeket. Közben a galambok ki- besétálnak, csipkedik a lepotyogott morzsákat. Emlékszem, Szergijev Paszadban gondolkodtam, hogy mi is az a trapeznaja. Gondolom, a szerzetesek ebédlőjét hívták, hívják így. De miért trapéz alakú? Ez, ahol üldögélek, egy teljesen normális, téglalap alakú sátor. De a neve, az a régi: trapéznaja.

Hol kisüt, hol elbújik a napocska.

Örülök, hogy eljöttem.