Már régen nem írtam, mert nem jártam semerre. A hétvégén úgy lehűlt a levegő, hogy majd megfagytam. A télikabátot ilyenkorra minden rendes magyar ember el is felejti. Hát én is kezdtem elfelejteni, de rájöttem, hogy jobb, ha előveszem. Pénteken nem nagyon mozdultam ki, mert ömlött az eső. Délután azután bementem a városba, mert kellett vennem ezt azt. Az idő áprilisnak megfelelően tízpercenként változott: hol a hó esett, hol sütött a nap, hol mindkettő, azután fújt a szél, meg esett az eső... Hattól tanítottam fél tízig. Szombatra Nadja hívott halat főzni. Reméltem, hogy megtisztítani is együtt fogjuk, de mire odaértem, már megfőzte. A halacska az ablakban hülögetett. Én, szűkös lehetőségeimnek megfelelően, csak egy kevert kakaós sütit sütöttem. De így is sikere volt, pedig semmivel nem töltöttem meg, mert meztelenül egyszerűbb volt odacipelni. Nadja nagyon aranyos. Annyira úgy gondolkodik, mint mi. Aranyos, kedves a családja is. Összetartóak, szeretik egymást. Olyan sok rosszat hallani az ittteni családokról, hogy nem segítik az öregeket, hogy a fiatalok kitúrják a szülőket, nagyszülőket a lakásból, a szülők eltaszítják a gyerekeiket, Nadjáék őpp olyanok, mint mi. A családi ünnepeket együtt ülik, gondoskodnak egymásról. Nadja élettársa is nagyon aranyos. Már tíz éve élnek együtt, és most voltak először egy hét hosszáig távol egymástól. Nagyon nehezen bírták. Dácsát építenek valamerre a „közelben”, úgy 4-5 órányi autózásra innen. Mutogatott fényképeket. A környék egyszerre gyönyörű és elképesztően lepusztult. A kisvárosban szebbnél szebb templomok és egy kolostor is van. A napsütésben csak úgy csillog a sok színes hagymakupola. Nem messze egy tavacska bújik meg a nádas mögött, mellette nyírfák hajladoznak... körbe-körbe mindenfele szemétkupacok, sár, mocskos tócsák, autóroncsok, kibelezett mosógépek, építési törmelék. Persze, a mi utcánk sem volt sokkal szebb, amikor elkezdtük az építkezést. De otthon az építési szemetet összegyűjtjük és a szeméttelepre visszük. Itt leteszik a patakok, tavak, erdők mellé. A többit meg viszi a szél, amerre gondolja. A házikó, amit Ljos épít, viszont nagyon szép. Kicsi faházikó. El tudom képzelni, milyen finom illata lehet a sok friss gerendának, ahogy egymásnak feszülve falat, tetőt, padlót alkotnak. Már készül az orosz szauna is. A legtöbb helyen ez egy különálló kis épület, náluk azonban a földszinten van, a nagyszobából lehet bemenni. Nadja annyira kis rendeske, tisztaságszerető, biztosan szép kis kertet varázsol majd a ház köré. Láttam a lakásukról a képeket, hogyan nézett ki az átépítés előtt. Brrrrr. Most kicsi, színes meselakás. Hogy mit is főztünk? Mert közben kihűlt a halacska. Nadja lefejtette a szálkákról a husit, tálkákba tette, rákarikázta a sárgarépát, pár szelet citromot, került még rá egy kis szétnyomott fokhagyma. A hallét leszűrte, és összefőzte egy kész zselatinos halkocsonyakütyüvel. Ráöntöttük a haldarabkákra, majd mentek a hűtőbe dermedni. Közben persze, megéheztünk a nagy munkában. Ettünk leveskét, csirkemájat, rizst, salátát. Előtte a nagymamája által sózott halat, sajtokat, volt még paradicsom, amit az édesanyja tett el, marinírozott cukkíni. Aztán ettük az én sütimet, a minden orosz háztartásban megtalálható kekszeket, csokikat, cukrokat. Találkoztam végre Nadja édesanyjával is. Felugrott egy kis szárított mentával, amit a nagymama küldött, és hozott még egy kis mandarint, almát. Vasárnap a másik Nadja jött hozzám. Délelőtt tanítottam. Majd összefagytam előtte, mert az asszisztens lány 20 percet késett, és az iskola zárva volt. Órák után még elküldtem a jelentkezésemet a budapesti és a pozsonyi IH-hoz. Meglátjuk. Leginkább annak örülnék, ha valahol a közelben állami iskolában találnék munkát. Amellett lehetnének még bébióráim, vagy akár cégesek is. Gyorsan elszaladtam a cicaboltba cicawécébe való granulátumért. Előző nap vettem zöldségeket, gombát, hamar főztem gombapörköltet, köleskását – ez nem olyan finom, mint a hajdina, egyék csak a madarak – salátát, és sütöttem újfent egy kevert kakaósat, hogy legyen mivel megkínálnom Nadját. Ő még hozott pezsgőt és epret, nekem volt még egy kis vörösborom... jól élünk. Tegnap hosszú napom volt. Kilenckor kezdtem bébiórával. Utána kistinik voltak fél tizenkettőig. Aztán sikerült Delcsivel, Cicapapával és Cicamamával beszélgetnem. Közben felkészültem a délutáni és esti órákra. Két helyen is kellett helyettesítenem. A bébiórára képkártyákat rajzoltam, mert olvasást kellett gyakorolni velük. Hillary jó kis anyagot készített elő, azt még lefénymásoltam. A felnőttekkel a könyv alapján kellett továbbmenni, de azért vittem nekik más anyagot is. Közben volt saját kistini órám és bébiórám is. Eléggé elfáradtam.

Innen van a kép: