Mostanában olyan tematikus kirándulásokat nem tettem, mint korábban. Élményeim azért vannak, olyanok, mint a Delcsi által megkritizált Csehov darab. Tudom, Delcsi, nem a darabot kritizáltad, csak a bemásolt szöveg értelmezhetőségét. Hát, azon még van mit alakítani, és elsődlegesen nem a befogadandó anyag, hanem a befogadó oldaláról.

Hát, már igencsak ideje lenne ezt befejeznem, mert itt csücsül szegény a gépemen, és semmit nem halad előre.

Szóval, decemberre fordult azóta a naptár, de itt semmi nem változott. Ma közölték velünk, hogy december 27-én karácsonyi ünnepség lesz és fel kell készítenünk a gyerekeket valami műsorra. De fontos, hogy az órákon ezt nem szabad csinálni, találjunk időt órák után vagy hétvégén. Nekem csak van időm. De a gyerekeket hogyan rángathatnám be iskola és ezernyi délutáni, délelőtti elfoglatság közben? Még szerencse, hogy itt a szülők lelkesek, és betanítják a gyerekeknek, amit kiadunk. Bár nem tudom, hogyan fog ez működni az én kiskamaszaimmal. Meglátjuk.

Sokat gondolkodom a Csehov darabokon. Mindkettő elindított bennem gondolatokat, amiket érdekes lenne veletek megbeszélni. De nemigen akarok itt okoskodni, ezért halasszuk akkorra, amikor tényleg tudunk róla beszélgetni. Hamarosan a Ványa bácsit is megnézem, már nagyon várom azt is. Bár most leginkább valami hangversenyre mennék, úgyhogy valami koncert jegyet fogok magamnak szervezni.

Bori azt mondta, mielőtt ideutaztam, hogy mire visszamegyek, semmi sem lesz a régi. Hát, igen is, meg nem is. Én például alapvető változáson mentem át a cipőpucoláshoz való viszonyulásom tekintetében. Korábban notórius cipőnempucoló voltam. Itt viszont arról ismerni meg, hogy ki orosz és ki nem, hogy mennyire koszos a cipője. A világ egyéb, cipőt ritkán pucoló feléről érkezett egyedeknek általában sáros mostanában a lábbelije. Miért is tisztítaná meg a szegény pára, ha kinn sár van és latyak, és az első lépés után újra úgy néz ki, mintha meg sem tisztította volna. Szóval, feleslegesen nem ölünk energiát a csizma fényesítésébe. Nem így gondolkodnak ám az oroszok. A szombati szemináriumon azonnal meg lehet mondani, ki orosz és ki nem, mert az oroszok a kis zseb-cipőfényesítő célszerszámukkal vad csizmapucolásba kezdenek, mihelyt beérnek zárt helyre, nemtől, kortól és vallástól függetlenül. Hogy én miben változtam? Az oroszok szinte vallásos áhitatú csiszatolásmániáját át ugyan nem vettem, de néha kifényesítem a csizmámat. (Főként mostanában, hátha erre is jár a Mikulás.) Nem tudom, eljön-e ide, mert úgy tűnik, itt senki sem várja. Van ugyan egy két fenyőfa a boltok előtt, de sehol sincsenek karácsonyi fények, vagy egyéb készülődés. Szóval, Ti csak készülődjetek helyettem is, ahogy én is nézelődöm helyettetek.