Elment még egy hét. Most már tényleg vége lesz az októbernek. Már épp  ideje volt. Itt leesett az első hó. Még nem az igazi, de fehér fátyollal van bevonva az utca széle, a szemben levő park és a házak teteje. Kezdek átállni Pepe-módra. Minden este, amikor visszaérek a lakásba, lepakolok és rájövök, hogy még nem vagyok álmos. Órák óta pörgött az agyam, és nem tudom leállítani egyik pillanatról a másikra. Bekapcsolom a tv-t, de itt mindenhol gyilkolnak, lőnek, agyonvernek, vagy minimum 20 éves amerikai filmeket mutatnak, - szintén agresszíveket -, amiket ráadásul a már korábban leírt fura módon szinkronizáltak; egy nő és egy férfi olvassa minden szereplő alá, monoton hangon a szöveged, miközben az eredeti is hallható, bár kicsit halkabban. Amíg ment az akármilyen feleségek, addig azt megnéztem, de most a Dr House megy, azt meg magyarul sem szerettem. Oroszul meg végképp nincs kedvem nézni. Ettől függetlenül elaludni nem tudok, így tegnap este például nekiálltam főzni, és főztem egy adag scsit. Még nem kóstoltam, majd megírom, milyen lett. Többen is elmondták, ők hogyan készítik, ebből összeraktam a saját verziómat. Nagya hozott nekem igazi, saját kertből való céklát, azt tettem bele. Annyira szép, piros színe lesz tőle a levesnek! Pötty meg majd örülhet a csontoknak, bőröknek, mert csirke leveshúst vettem hozzá.

Kaptam kölcsön egy DVD-t, az elmúlt hétvégén azt néztem, Moszkva nem hisz a könnyeknek, Munkahelyi románc és hasonló 20-25 éves filmek. Az egyik tanítványomnak van egy jó piaci forrása, megígérte, hogy vesz nekem DVD-t régi orosz filmekkel.

-         Pötty éppen megijedt a tükörből mérgesen néző cicától. –

Akkor ez ennyiben maradt. November 5-én jön a folytatás.